Irodalmi Szemle, 1992
1992/8 - TŐZSÉR ÁRPÁD: A normalizáció parabolája
TŐZSÉR ÁRPÁD A normalizáció parabolája (Keszi Tóth Mihály elbeszélése elé) A szlovákiai magyar irodalmi „konszolidáció” nyitánya egy furcsa novellapályázat volt, ha jól emlékszem, 1970-ben. A pályázatot még a 68-as reformer Új Szó írta ki, de már a 70-es, konszolidációs Új Szó díjazta. Csoda-e, ha erdménye végül is tragikomikusan felemás lett? A pályamunkákat minősítő testület ugyanis az „Osztrava” jeligés novellát találta a legjobbnak, de mikor a jeligét „dekódolták” s kiderült, hogy az „Osztrava” jelige mögött Tóth Mihály, az Új Szó korábbi, de akkor már „ellenforradalmi tevékenysége" miatt elbocsátott szerkesztője áll, a lap vezetősége megváltoztatta a zsűri döntését, s a fő díjat végül is másnak adták. Igaz, a zsűri döntését tulajdonképpen nem is kellett megváltoztatni: mikor az „Osztrava” szépséghibája kiderült, s az illetékesek a nemzetközi helyzetre, a történelmi szükségszerűségre és a Párt érdekeire hivatkoztak, a testület tagjai engedelmesen visszavonták korábbi voksukat. Ketten (az egyik Turczel Lajos volt) továbbra is kitartottak véleményük mellett. Az „Osztrava” jeligés, nyersen realista s kicsit abszurdba hajló novella pedig lekerült a szerző Schiffel utcai lakásának a picéjébe, s kéziratát huszonkét évig sárgította az idő, rágták az egerek. De csak a kéziratát, jelentésének nem ártott sem az idő, sem az egerek. Sőt, ha jól látom, közben újabb jelentésekkel is gazdagodott a történet: ma már a „konszolidáció” a középszerkultusz, a lélekre, az ember belső szabadságára, a képzelőerőre támadó „normalizáció”parabolájának érezzük.. (tör)
