Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - CSEHY ZOLTÁN: A jelben-létezés méltósága
A jelben-létezés méltósága :csak a hallgatás van bennem:—:üzenet nincsen bennem: ő jaj mondom — üzenetemben nincsen már üzenet ó jaj mondom—szavaimból kihullanak már a szavaim —egykedvűen állok—egykedvű hallgatással— T —FEGYVERRÉ ALAKLULJ ÉS KÜLÖNÖS RÓZSASZIROMMÁ— FEGYVERRÉ ÉS PIROSÁN IZZÓ RÓZSASZIROMMÁ-VAS-TÜDŐ LÉLEGZÉSEDBE NE CSEMPÉSSZ APRÓ SZAVAKAT SZÓTÖREDÉKEKET— —mondom:— VAS-TÜDŐ-LÉLEGZÉSEDBE NE CSEMPÉSSZ SZÓ-RÖGÖKETÜZENETTÖR M ELÉ K ET! Petőcz azonban csakhamar újra valami sajátságosat nyújt. Új szólaboratóriumának a kulcsszava a repetitív. Sokszor egy-két mondatból, refrénszerűségből, egy-egy gondolattöredékből képes zseniálisan új és igényes költeményt felépíteni, a már egyszer előfordult motívumok újjáélesztésével vagy kisebb-nagyobb deformálással teljes konstrukciót létrehozni. Vonzódni kezd zártabb versformákhoz, töprengésre, át- és továbbgondolásra késztető gondolatjeleket használ, s belátja, hogy az ő célja sem lehet más, mint Babitsé vagy Malevicsé volt: megfogalmazni a teljességet. A módszer mindegy, csak az igényesség számít, „a jelben létezés méltósága". És ez nála mind adott.
