Irodalmi Szemle, 1992

1992/7 - CSEHY ZOLTÁN: A jelben-létezés méltósága

CSEHY ZOLTÁN

A jelben-létezés méltósága

(Pár sorban Petőcz Andrásról)

Két éve jelent meg Petőcz András írásainak, tanulmányainak gyűjteménye, A Jelben-létezés méltósága (Colosseum, 1990). A kötet tulajdonképpen a háború utáni magyar avantgárd költészet rövid története, s mint ilyen, hiánypótló. A szerző nagy tárgyismerettel és kitűnő érzékkel foglalja össze a jel-típusú avantgárd (szemben a „kihívó, társadalomkritikus, extrovertált” kiáltás-típusú avantgárddal!) művelőinek munkásságát. A sor impozáns, Tamkó Sirató Károlytól — Bujdosó Alpáron, Nagy Pálon, Papp Tiboron, Szombathy Bálinton, Zalán Tiboron és Molnár Miklóson keresztül egészen Kalász Mártonig terjed. De hiányzik belőle természetesen Petőcz András. Pedig ott a helye, oda kell őt képzelnünk. S az „oda képzelés” alkalmából feltehetjük a kérdést: milyen jelben létezik maga Petőcz?

Petőcz az összhang, az önfelmutató harmónia mestere. Egyensúlyteremtő készsége bámulatra méltó. Talán nála kerül először igazán egységbe a századvégi radikális avantgarde és a továbbfejleszthető nyugatos líra formai tökélye, artisztikussága.

Erre aligha hozhatnék föl jobb példát, mint az Európa metaforája (1991) címet viselő kötet szonettjeit. Igaz, nem zárt, mértéknek, rímnek tökéletesen eleget tevő versciklusról van szó, bár a szonett „félműfaji” bája, ártatlan pátosza egyfajta eddig szinte sehonnan nem ismert harmóniát hív a kötet lapjain életre. Babits éppúgy benne van / benne lehet e szonettek egy-egy rezdülésében, „tétova mozdulatában”, mint Malevics vagy Isidore Isou.

Petőcz következő érdeme a világirodalmi műveltség szuverén használata, a „kölcsönszövegek” és „kölcsönfilozófiák” élő sejtként való átültetése a neki tetsző, az általa választott közegbe. Képverseiben, vizuális munkáiban föl-fölbukkan pár Kassák-motívum, egynéhány Erdély Miklóstól származó szókapcsolat, s mindez annyira tökéletesen épül be a petőczi versbe és gondolkodásmódba, hogy kiiktatásuk értéktelenné vagy legalábbis hiányossá tenné az adott írást.

A kísérletezés, a felfedezés vágya viszi Petőczöt a képzőművészet, a geometria, a szövegirodalom s a zene vegyítéséhez, s megszületik a petőczösen egyedi vizuális líra és akusztikus költészet.

A két műfajjal közelebbről a Magyar Műhely Baráti Kör Füzetek I. kiadványában, a Non-figuratív (1989) című kötetben találkozhat, ismerkedhet az olvasó.

Vizsgáljuk meg most a petőczi vizuális vers alkotóelemeit!