Irodalmi Szemle, 1992

1992/7 - ZALABAI ZSIGMOND: Sancho Panza szomorú

ZALABAI ZSIGMOND

2/ A pályakezdő Barak számára a legnagyobb gondot a kompozíció megoldatlan kérdései okozták. A Vallomások című hosszabb versét pl. az epikus-filmszerű szerkesztésmód első sikeres darabjának is tarthatnánk, ha kioperálta volna belőle a III-IV. rész terjengős és kidolgozatlan szövegegységeit. Kompozíciós zavarokat idézett elő a vendégszövegekhez való divatszerű, kellően át nem gondolt viszonyulása is. „Ha már nem oly könnyű új egész dolgokat kitalálni — idézi a Rapszódia című hosszúverse előtt Hegelt —, akkor vissza kell menni a már ki találtak hoz, ezeket tovább kell osztani, szét kell bontani”.. Járható útja ez (is) a költészetnek, Barakot azonban egyértelműen a kudarcok irányába vitte : az említett Rapszódia legalább tizenöt különböző, egymással közös nevezőre nemigen hozható szövegdarabra, epizódtöredékre hull szét. Téves szerkezeti nyomvonalon haladt Barak a Vízbe fúlt plakátokban is, melynek kompozícióját kritikusai (Dusza István, Agócs Sándor, Balla Kálmán) egybehangzóan szétesőnek tartották. Az utóbbi szerint Barak verseinek „nincs követhető, határozott iránya, menete, szigorú kompozíciója. (...) Hosszúversei a nagyobb egységek, a versegész szintjén problematikusak (...) túl nagy apparátust vonultat föl ahhoz képest, amit el akar mondani, így aztán az idézetek, önidézetek, kommentárok, motívumismétlések, jelenetek eléggé nagy része üresjáratnak bizonyul, mert funkciótlan".

3/ Az egyszerű, a keresetlen, a dolgkat néven nevező versbeszéd veszélyekkel is járt; többször ragadtatta nyers, naturalisztikus fogalmazásmódra a költőt. A Vallomások III. részében pl. ilyesmikkel találkozunk: „egy toprongyos alak/kihányta a kaját./Dőlt belőle, mint az átok(...)/kifordult belőle minden (...) a gyengébbje mind öklendezett” stb. Vannak hasonló „kiszólásai” a második, sőt még a harmadik kötetében is, pl. a Másnap című versében („teleköpködött utca", „krákogás”, „öklendezés", „hányingerem van/a feltámadástól*). E soroknak semmi közük sincs a nemesebb elégikum, sem a nemesebb groteszk fogalmához; az esztétikumpótló az Arc című „világundor" dilettánsán nyers kifejezései csupán félresikerdett szöveg, pedig tud Barak elegánsan is szitkozódni. Második kötetében egy helyütt mindennél hangosabban üvölt a szemantikai csönd, az alábbi lábjegyzettel: „Itt a szövegben, tetszés szerint, trágár szavak, káromkodás következik".

4/ Ahol az említett poétikai, szemléleti-gondolati minőségek közül bármelyik is hiányzik, Barak László alatta marad önmaga legjobb színvonalának. Az alma beteljesülése pl. az epikus szerkesztésmód elhibázottsága miatt sikeredett gyönge verssé. Az Ádám kiűzi magát a paradicsomba amiatt csúszott vissza a „majdnem jó” vers kategóriájába, hogy a „lelkiismeret"szó nem került olyannyira ironikus szövegkörnyezetbe, hogy azt visszájáról: a „ megalkuvás" fogalma felől szemlélhesse az olvasó. Halványabb próbálkozás az Apokrif minden időben, a szerkezetileg széteső Az állandóság illúziója, a szösszenetnyi Film. Nem igazán meggyőző Az ember, poénjéhez mérten terjengős és semmitmondó az Egyszerű történet című költemény, melyet kilenc (!) különböző író és költő műveiből montázsolt egybe Barak László. S nem közelíti meg legjobb önmagát végül a Két etűdben s a Lehetetlen volna című meditatív versekben sem.

5/ Mind a Tehát, mind pedig a Nézz a szembe velük elsősorban a költői öneszmélés szempontjából említendők; esztétikai értéküket (főleg az utóbbiét) a közvetlen versbeszéd, a stilizálatlan megnevezés veszélyei: a pátosz, a retorika nem kis mértékben rontják.