Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - KONCSOL LÁSZLÓ: A kritikától a helytörténetig
A kritikától a helytörténetig Tudományos eredményeim aránya munkáimon belül elenyésző, érvényük az ilyen dolgok természete szerint futólagos. Sohasem dolgoztam kutatóként, s eleve nem a tudomány, hanem a kritika vagy az esszé módszerével közelítettem meg néhány nyomdafestékszagú munkát és lezáratlan pálya- szakaszt. A csehszlovákiai magyar irodalommal előbb egyetemi hallgatóként, majd kiadói és lapszerkesztőként, egy intenzív műfordítói munka rövid, lopott szüneteiben foglalkoztam, s csak utóbb, 1975-től próbáltam minden erőmet irodalmunk kritikai és történészi szolgálatába állítani. Ha azonban egy tudományos elemző és összegező munkálkodás igényei felől vizsgáljuk próbálkozásaimat, legfeljebb előkészítő szakaszaként értékelhetjük őket. Buzgólkodásom mindvégig akadályokba ütközött. Első líratörténeti esszémet, miután a kiadó egy általam összeállított versantológia élén elfogadta, visszadobták, az előleget visszafizettették, s munkám csak évek múlva jelenhetett meg az Irodalmi Szemlében, illetve második, ívek és pályák c. kötetemben. Másik ilyen esszém meggjelenesére is éveket kellett várnom. Utószómat, mely Duba Gyula válogatott novelláihoz készült, a kiadó elutasította, s csak az Alföldben jelenhetett meg jóval később. A Slovenský spisovateľ nevű pozsonyi kiadó utószót kért tőlem egy csehszlovákiai magyar versantológiához, ám egyíves dolgozatomat Dániel Okáli szakvéleménye alapján a szerkesztőség elutasította. A Szlovák Irodalmi Alap a csehszlovákiai magyar irodalom történetének megírására nekem ítélt kétéves ösztöndíj második felének folyósítását megtagadta, s ez a tervem is hamvába holt. A bledi PEN-konferencián elmondott beszédem ideológiai vihart kavart; ennek fülemig csak néhány halk moraja jutott el, remélem, egyszer indítékait és részleteit is megtudom valakitől. Akkortájt kavartak botrányt ideológusaink GörömElhangzott 1992. április 26-án, a budapesti Magyarságkutató Központ győri konferenciáján. KONCSOL LÁSZLÓ
