Irodalmi Szemle, 1992

1992/7 - KONCSOL LÁSZLÓ: A kritikától a helytörténetig

A kritikától a helytörténetig

bei András csehszlovákiai magyar irodalomtörténete körül, s ez sem hatott buzdítólaghasonlóterveimre.Atemzer/éfeem útjain c. kéziratom sorsa elég közismert; az eredetileg benyújtott kéziratból mintegy kétszáz oldal máig kiadatlan. Az egész munkát kilenc éve, 1983 nyarán gépeltem le és adtam át a szerkesztőnek, az első terv szerint 1984-ben, a második szerint 1985-ben kellett volna megjelennie, ám 1985 szeptember közepén egy tíz hónapos hajsza záróaktusaként tudomásomra hozták, hogy egyetlen sora sem láthat napvilágot. (Az anyagot a túrócszentmártoni nyomdából hozták vissza.) így ért véget kritikusi pályám, lettem helytörténésszé. Az Irodalmi Szeml&>ő\ ugyanakkor két elfogadott kéziratomat is kiejtettek, az Új Szó egy egész elindított sorozatomat állította le, ezekből a jelekből egyértelműen kiderült, hogy lecsapták előttem a sorompókat. Ezek a dolgok anyagilag is sújtottak: egy értő és támogató közeg naiv reményében családom egzisztenciáját tettem föl irodalmunk szolgálatára, amikor kétszer — első, 1977-es kudarcom és egy kétéves nyomdai közjáték után 1979 decemberében másodszor is — a szabadúszást választottam. Egyéb dolgok is történtek: előbb a Madách szerkesztőbizottságából, aztán az Irodalmi Szemléből zártak ki rejtélyes vagy mondvacsinált indokokkal.

Irodalmunktól a kéziratom körüli tízhavi cirkusz és Patonyban vállalt feladatom izgalma távolított el végérvényesen. Kritikai munkáim érvényét másoknak kell megítélniük.

Diósförgepatony helytörténészeként megírtam s a község költségén kiadtam a helyi vegyes kar történetét, majd a volt községi iskola igazgató tanítónőjével, a Budapesten élő Félegyházyné (Gálffyné) Gregosits Irénnel megírattam tizenhat csallóközi évének históriáját, s könyvét előszómmal és bő jegyzeteimmel győrött kiadtuk. Hamarosan három éve lesz, hogy a Madáchnak leadtam egy vaskos kéziratot Diósförgepatony címmel; képes történelmi olvasókönyvem első felét a Csehszlovákiai Magyar Kultúráért Alapítvány költségén Budapesten kiszedték, s várja megjelenését; a kézirat második fele szedésre vár, miközben további köteteit rendezem sajtó alá. A múlt évben hozta A Hét sorozatban azokat az anyagokat, amelyeket a volt Pozsony megyei Levéltár törvényszéki fondjának dobozaiból földolgoztam; az egész mintegy 200 oldalas anyag a Kalligramban vár kiadásra. Pár héten belül adom le a Kalligramnak Ipolyi Arnold 1856-os Csallóközi útiképekjének előszómmal és jegyzeteimmel ellátott szövegét az eredeti, Vasárnapi Újság-beli rézmetszetek kíséretében: ez lesz az érdekes mű első könyv alakú kiadása, folytatásokban a szerdahelyi Déli Hírlap közli pár hónapja, ugyancsak metszeteivel, a teljes háromíves szöveget. Hamarosan megszerkesztem Ipolyi Fehérhegység i útiképek c. útleírását, s a Kalligram távlati terveiben a nagyszerű egyházi férfiú Csallóköz műemlékei c. könyvének új kiadása is szerepel. Másfél hete adtam le a Csallóköz c. hetilapnak egy