Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - DUBA GYULA: A kisebbségi lét mint metafora és esszéirodalmunk
DUBA GYULA A kisebbségi lét mint metafora és esszéirodalmunk Háború utáni irodalmunkban a tudományos gondolkodást az alkalmi kritikai munkák és irodalomtörténeti vizsgálódások jelentették. S kezdetben azok is szokványosak, jelzésszerűek és alacsony gondolati szintűek voltak. Az ötvenes évek elején elméleti elmélyülést leginkább Fábry Zoltán írásaiban találhattunk. Abban az időben nálunk ő tehetett érvényes irodalomtörténeti megállapításokat s fogalmazhatott meg érett esztétikai elveket, mert csak neki volt hozzá felkészültsége. Turczel Lajos és Csanda Sándor az ő nyomdokaiban járva alapozta meg kritikánkat és irodalomtörténetünket. A műfaj idővel gyarapodott, színvonala emelkedett, egyre többen művelték. Irodalmunk egyre kíváncsibb lett saját létének kérdéseire, életterére és küldetésére s azokra a benső összetevőire, amelyek természetszerűleg a kisebbségi lét feltételeivel voltak azonosak. Az irodalom (felívelése közben) egyre inkább önmaga felé (is) fordult. S ha irodalomtudatunk szintjével ma mégsem lehetünk elégedettek, annak okát abban látom, hogy az irodalmi sajátosságok és autonóm jegyek kérdésének a megítélésében törés állt be az írónemzedékek gondolkodásában. Amíg az első két évtizedben természetesnek vettük a kisebbségi létet és a belőle következő feladatokat — például a közösségi kultúra építését és védelmét, a hídszerepet stb.— , a következő két évtizedet a bizonytalanság, az ellentmondások és a régi célok fokozódó tagadása jellemezte. A megosztottság e téren tovább tart, ám a nézetbeli ellentétekből, sajnos, nem születik előny. Az egymásnak feszülő ellenvélemények csattogása nem eredményezett nagy, egyéni igazságokat! Éppen ellenkezőleg: a megosztottság mintha egyenesen akadályozná a termékeny dialógusokat, a szenvedélyes önvizsgálat és elhivatott gondolkodás háttérbe vonult. Persze, ebben az új politikai létszemlélet és a gyakorlati politizálás eluralkodó fölénye is ludas! Korunk hőse — vagy inkább sztárja? — a politikus ritkán igényel irodalmi vagy tudományos igazságokat. Másrészt viszont éppen az új gyakorlat teremtett olyan helyzeteket és ellentéteket, Elhangzott 1992. április 26-án, Győrött, a budapesti Magyarságkutató Központ győri fiókja, a Domus Hungarica, a MTA veszprémi és szombathelyi csoportja, valamint a szlovákiai NDC (Somorja) által rendezett konferencián.
