Irodalmi Szemle, 1992
1992/1 - Balla Kálmán: „Klasszikusunk” nyomában (Fábry Zoltán: Tanú és tanulság voltam; Ady igaza)
Balia Kálmán sarkpontja volt. Az etikaközpontúság akkor irodalomközpontúságot jelentett az egyértelműségre, azonosulásra és kizárólagosságra szomjazó író világképében. A későbbi évek irodalma nélkülözte az irányzat prófétálását, messianizmusát és kollektivizmusát. Fábry, aki továbbra is ezt igényelte, a politikához: a szélső baloldalisághoz, majd a fasisztaellenességhez és a kisebbségvédelemhez pártolt. Itt, a közéleti publicisztikában érvényesülhetett változatlanul expresszfv, etikaközpontú magatartása. Következetes volt, azért távolodott el az irodalomtól. Mindvégig irodalmárnak, kritikusnak, sőt esztétának vélte ugyan magát, a húszas évek végétől azonban erkölcsileg igazolt közéleti álláspontjának támogatására, illusztrálására használta a tény- és a mozgalmi, majd a regionális irodalmat. Innen fatális tévedései, alá- és túlbecsülései. Ha helyesen ítélt, akkor is tévesen indokolt. Helyet ettől kezdve elsősorban nem az irodalom történetében foglal. Lényegében érzéketlen volt az irodalom küldetése, szerepe iránt, azt haszonelvűen a társadalmi hatásra korlátozta. Nem értette, amit a pártköltőnek kikiáltott József Attila jól tudott: hogy a műalkotás nem eszmei célzatosságával, hanem öncélúságával, azaz formájában megnyilatkozó tökéletességével nevel. Mint ahogy a szemlélhető teljesség nem a szék, mely célzatos, hiszen használójára utal, hanem a természet, mely öncélú, mert nem utal semmire. Fábrynál valóságirodalom, erkölcsi realizmus, szocialista realizmus, vox humana, szellem, erkölcs egymás szinonimái, akárcsak az expresszionisták nagybetűs, belsőleg tagolatlan fogalmai. Csak pozitív és negatív fogalmakat ismer, s ezek pusztán előjelükben különböznek. ”... a valóságirodalom (melynek alapja József Attila hites mondata: ,az igazat mondd, ne csak a valódit’) — konkrétumon alapul” — írja a Valóságirodalom előszavában, 1967-ben. Az állítás nem csupán időrendi képtelenség (a verssor a kötet cikkeinél későbbi, 1937-ből való), hanem tökéletes félreértés. József Attila épp a valóságirodalom ellen foglal állást: a riportnak, a tényeknek igazsággá, a jelenségnek lényeggé avatása ellen. Fábrynál azonban mindkét fogalom pozitív előjelű, tehát azonos. Ez az expresszionizmus önmagát túlélő logikája, amely értelmes keretétől, a világképtől megfosztva már csak baklövésre jó. Emlékező írásai többnyire késeiek. Annál szembetűnőbbek önértékelésének túlzásai. ’’Utódok helyett könyveim maradnam meg és a nevem” — jelenti ki magabiztosan (13. o.). Szívesen idézi önmagát, még inkább mások elismerő szavait. Önbecsülésének megnyilvánulásai kölcsönhatásban állnak e szavakkal, ami néha iróniára csábító naivságokat szül. ’’...adódhat helyzet, amikor a kritika megfelelő művek hiányában csak félgőzzel dolgozik, vagy üresen fut. (...) Példája lennék” — panaszolja, de mindjárt meg is vigasztal e mosolyogtató akadály leküzdésével. A Harmadvirágzásban ’’induló költőkkel is demonstrálni tudtam a költészet egész komplexumát” (118-9.0.). A melléfogást fokozott önbizalmának egy másik forrása is megyarázza. Mítosszá tette a kisebbségi helyzetet, önmagáét is. Az indokolhatónál élesebben állította szembe kisebbségünket a nemzet magyarországi részével, ezt konzervatív ’’halott centrumnak”, azt egységesen demokratikusnak nyilvánítván. Ez az ellentét 1945 után is föloldatlan maradt, hiszen érveket szolgáltatott a kisebbség védelméhez, az összetartozás tudatát azonban gyengítette. A haszon volt több vagy a kár? A hídszerep érve is kétélű. Pozitívuma bizonyos hátrányok előnnyé változtatásában áll, de fő szemponttá emelését, ami csatorna-létre kárhoztatná a nemzet tekintélyes részeit, újabb különbségeket létesítve köztük, el kell vetnünk. A mítosz időtlenít is. Fábry helyeslendő szükségszerűséggé tette a kisebbség elkülönülését. A mítosz elfedte előle a valóságot: a nagyobb egység, a nemzeti keret elsődlegességét a regionálissal szemben. A kisebbség erkölcsi többletéről vallott kompenzáló felfogása pedig újabb bizonyítéka annak, hogy a két világháború között Fábry elszigetelődött, nem tudott bekapcsolódni a
