Irodalmi Szemle, 1992
1992/7 - FRANTIŠEK MIKO: Stíluskereszteződés a barokk költészetben
FRANTIŠEK MIKO Stíluskereszteződés a barokk * költészetben u. Elemzésünkben most azt kívánjuk megvilágítani, milyen vetületekben jelentkezett mindaz, amiről szóltunk, a barokk művészet és irodalom kifejezési tartományában. Az ember környezetétől való függőségének érzetében meghatározó a külvilág fölényének tudatosítása, s ez természetes, hisz egyébként nem is fogadná el a függést. A heteronóm alárendelődés lényege tehát a külső kényszer, s a másik döntő tényező a függőség önkéntes, meggyőződésen alapuló elfogadása. Az önszántunkból történő vállalás nélkül a puszta kényszer erőszaknak bizonyulna, s az ember ellenállását, új lázadást kiváltó alávetettségnek. S a barokk éppen az ember reneszánsz „lázádásából” származó sebeire kellett hogy jelentse a gyógyírt. Főként annak nyomán, hogy a barokk vizsgálatában csak az első tényezőt vették számításba, a kényszert, s nem foglalkoztak kellőképpen a másiknak — az embernek a külső befolyásolást és következményeit egyaránt elfogadó függőségi igényének a jelentőségével, vált a barokk értékelése annyira negatív jellegűvé. Bár meg kell természetesen jegyeznünk, hogy az effajta nézet sem támpont nélküli, hisz az ellenreformációs korszakra ugyancsak jellemző a reális fizikai és szellemi erőszak, a belső meggyőzést mellőző kényszer, az ember manipulálása. S ugyanezt a kényszert fedezhetjük fel a kifejezés síkjában is a barokk művészetben és irodalomban mindenütt, ahol a kényszerítő kifejezés — amint arra kellőképpen utalunk — a befogadó szubjektív összetevő rovására egyoldalúan nyomatékosul. A barokknak e fajtáját nevezhetjük „hiperbarokknak”. Hiperbarokk jelenség, amikor az isten választottjainak nevében az isteni szigorból, igazságosságból, az örökös bűnhődésből és elkárhozásból kifolyólag megtagadtatik az embertől istennel történő szubjektív azonosulása. Általánosabb értelemben e vonatkozásban az embernek a jóra való képtelenségéről van szó, arról, hogy nem képes összhangban élni környezetével, s elfogadni annak normáit; annak képzete ez, hogy az A tanulmányt a barokk nemzetközi éve alkalmából közöljük. Első részét lásd az ISz 1992/6. számában!
