Irodalmi Szemle, 1992

1992/6 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XII (esszé)

KULCSÁR FERENC

Ami esendő s ami kegyelem

Ha az vagy, amit gondolsz, és az, amit életed során gondoltál, akkor ki - LESZEL? Persze, nem tudod, mert nem tudhatod, nincs jogod tudni, hogy a következő pillanatban leszel-e, de ha mégis, akkor más leszel, hiszen ismét gondoltál valamit, s mindig gondolataid egésze vagy. Ezért: a pillanatok sodra röpít; egy szem villanásnyi idő is javít vagy ront a sorsodon.

Azt mondod: szent szeretnék lenni. Azt mondom, lehetsz: a pillanatok szentje; ha ennél többre vágysz, a holnapok örökkévalóságát sóvárgod: pedig temetni fogsz, vagy téged temetnek. A pillanat szentje legyél, a szemvillanásé: úgy élj, mintha - itt a földön - esendő fegyverek szigora követne, mert hiszen az követ; s úgy élj, mintha - az örök jelenlétben - Isten kegyelmének hatalma követne, mert hiszen az követ.

Igen, úgy éld a pillanatokat, mintha csoda lenne lenned - mintha mindig kéne lenned.

Novella

... az igazság egyezteti, teljességgel isteni módra, az ellentéteket, egybefogva mindent, ami igaz, és elvetve mindent, ami hamis (...) minden, ami esendő, a természet sajátja, s minden, ami hatalmas, a kegyelemé. íme, az új, a bámulatos egyezség, amelyet csak Isten taníthatott, csak ő alkothatott, s amely csupán képe és következménye két természet szavakkal ki nem fejezhető egységének az Isten-Ember egyetlen személyében.

Az ízléstelenségről

Ha egy könyv alkotót feltételez, milyen ízléstelen dolog, az értelem elleni értelmetlen támadás azt mondani, hogy a teremtés könyve, ráadásul éppen az ember számára és éppen az ember miatt örökké nyitott teremtés könyve nem feltételez alkotót. Mutass nekem, .kedves barátom, az emberi kultúra bármely korából valakit, aki Isten nemlétét bizonyítani volt képes, és én földig hajlok előtte, jeleként annak, hogy ő maga az Atya, s kívüle nincsen mindenható, mert ő a Magasságos: mennynek és földnek, életnek és halálnak Ura, az én békém, igazságom, megnyugvásom és megváltásom.

Novella

Mit tudok Istenről és az élet értelméről?

Tudom, hogy ez a világ van.

Hogy úgy állok benne, miként szemem önnön látómezejében.

Hogy valami problematikus benne, amit úgy hívunk: a világ értelme.

Hogy az értelem nem benne rejlik, hanem kívüle.

Hogy az élet a világ.

Hogy akaratom áthatja a világot.

Hogy akaratom jó vagy rossz.

Hogy tehát a jó és a rossz az élet értelmével valahogyan összefügg.

Az élet értelmét, azaz a világ értelmét Istennek nevezhetjük.

És Istennek mint atyának a hasonlatát ehhez kapcsolhatjuk.