Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XII (esszé)
IMÁDSÁGOK XII. tisztességhez, az isteninek ahhoz a megnyilvánulásához, ami az Akropoli- szon eléje tárult, csak egyvalami fogható: az, amikor Kasziosz magaslatairól letekintve meglátta a Jordán völgyét, és találkozott az élő Evangéliummal. íme, egy 19. századi breton férfi, aki korának minden hitét és kételyét, misztikáját és szkepticizmusát belesűríti egyetlen Imába; s miközben a csodálat, öröm és szeretet liturgikus himnuszát írja, az emberi kultúra két csodáját, két örök szépségét örökíti szavakba, ellentmondásai hálójában és káprázatában nem képes meglátni, hogy mindig ugyanarról az ismeretlen Istenről, arról a nem e világról való tökéletességről van szó, amely megjelenik e világon. Renan a zsidó nép Jézusba és a kereszténységbe torkolló páratlan sorsát és a görögség egyetlenegyszeri-voltát egyaránt csodának érzi, de e két csodát képtelen összekapcsolni Istenben, tudniillik abban, hogy a lenti a fentinek a tükre; hogy nem Athén VAGY Jeruzsálem, hanem Athén ÉS Jeruzsálem. Ösztöneiben persze Renan is tökéletesen tudja mindezt, hiszen amikor Athéné istennőt magasztalja, akkor a Biblia szavaival mintha magát Jézust istenítené: a Bölcsességet, akit Isten (Zeusz) hozott a világra, s aki az atyjában lakozik, teljesen egyesülve lényegével, társaként és lelkiismereteként; Athéné is Isten Energiája, szikra, aki fölgyújtja és táplálja a tüzet a hősökben és lángelmékben, így méltó rá, hogy tökéletes szellemi emberekké tegyen bennünket. Ezért a világ számára nincs más üdvösség, mint visszatérni hozzá, kivetkőzve a barbárság kötelékeiből: Siessünk, jöjjünk seregestül. Renan ebbe az egyedül ifjú, tiszta, szent, megóvó, erényes, békés, törvényhozó, igazságos és tökéletes istenségbe veti bizalmát, akinek a házában inkább lenne utolsó, mint egyebütt első, s el akar felejteni minden tudományt az övén kívül, mivel csakis őt kívánja szeretni, s az ő fiai közül szolgája lenni még a legutolsónak is, hibáival egyetemben; Kitépek a szívemből minden rostot, ami nem értelem és tiszta művészet. Fölhagyok vele, hogy betegségeimet szeressem, bogy lázamban tetszelegjek. Erősíts meg szilárd elhatározásomban, ó Üdvhozó; segíts engem, te, aki megmentesz. Renan töredelmesen beismeri , hogy az igazi szépség, az abszolút isteni tisztesség ismeretének és birtoklásának hiánya miatt rengeteg ostobaság szövedéke borit ólomburát a világra, mely alatt megfullad az ember; a romlott bölcselet, az elfajzottság, a szív züllöttsége, a puszta ész gőgje elhitette az emberrel, hogy a jó és a rossz, az öröm és a fájdalom, a szép és a rút, az értelem és az őrület olyan kielemezhetetlen árnyalatokkal játszanak egymásba, mint a galamb nyakán a színek - ez pedig a szeretet pusztulásához vezet. Nem minden tanulság nélküli - főleg ha tudjuk, hogy Ernest Renan Szent Pálról könyvet is írt - megidézni itt Pál apostolt, aki Athénban járván fellépett az Aeropágusban, hirdetvén annak az ismeretlen Istennek az igéit, akiről ezt mondja az athéniaknak: ...mikor bejárám és szem lélém a ti szentélyeiteket, találkozóm egy oltárral is, melyre ez vala ráírva- Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, azt hirdetem én néktek. S Pál elmondja az összegyűlt sokaságnak, hogy ez az az Isten,
