Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - KULCSÁR FERENC: IMÁDSÁGOK XII (esszé)
KULCSÁR FERENC mennynek és földnek ura, aki az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván eleve rendelt idejüket; őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a ti költőitek közül is mondották némelyek. S még hozzáteszi, szükség van a megtérésre mindenkinek mindenütt: Mivelhogy (Isten) rendelt egy napot, melyen megítéli majd a föld kerekségét igazságban egy férfiú által, kit arra rendelt; bizonyságot tévén mindenkinek azáltal, hogy feltámasztá őt halottaiból. Pál a gúnyolódok sorai közt hagyja el az Aeropágust, de később, a Korinthusbeliekhez írt első levelében visszatér a görög és a zsidó kérdésre. Ő, Pál - ellentétben Renannal - nem az Athén VAGY Jeruzsálem, hanem az Athén ÉS Jeruzsálem elvén áll, vagyis a görög és a zsidó csodát nem kettőnek, hanem egynek vallja. Renan ezt mondja: ... világosan látjuk: valamennyien tévedtek, amelyek eddig azt hitték, hogy igazuk van, tudniillik a társadalmak, a filozófiák és a vallások; s az az érve, hogy ha valamelyikük is birtokában lett volna az abszolút igazságnak, akkor ma már egyedül csak ez élne. Ezzel a rövidlátással és kicsinyhitűséggel szemben Pál- aki hitte, hogy az egész mindenség áhítozik a megváltás után, fűszál, madár, kőrengeteg, ember s minden féreg - úgy tudja, hogy egyedül CSAK ez él: a láthatatlan és ismeretlen abszolút igazság, akit keresnünk kívántatik mindhalálig, jóllehet nincsen messze egyikünktől sem; ez a végtelen közelség, ez a közeli végtelenség ad értelmet az ember életének; aki ezt fogja keresni, az a megigazulás útján az ismeretlen Isten ismeretére jut, és úrrá lesz önnön életén. Ezért Pál a görög és a zsidó kérdést illetően ilyen elképesztő, de vitán felül lenyűgöző módon érvel: Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne legyen. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol a világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcsességét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; ámde maguknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.
