Irodalmi Szemle, 1992
1992/1 - Hizsnyai Zoltán: Epeömlengés és egyéb ingóságok (esszé)
HIZSNYAI ZOLTÁN Epeömlengés és egyéb ingóságok „Hizsnyai Zoltán szinte egyetlen tollvonással kisöpörte irodalmunkból Fábry Zoltánt.” Gál Sándor, A Hét, 1991. 11.8 Volt Fábry, nincs Fábry! Gál Sándor keresi, keresi, nézi az irodalmunkat alulról, nézi felülről, egyik oldalról nézi, másik oldaról nézi, de Fábry nincs sehol... Egyetlen tollvonással kisöpörtem. Alapos munka volt. Ezt csinálja utánam valaki! No, nem, nem! Nem seprűvel! Az semmi! Egyetlen tollvonással! Képzelhetik, milyen nehéz tollvonással seperni! Méghozzá szinte egyetlen tollvonással! Nekem sem sikerül mindig. Az irodalmunk, amelyet pedig Fábrynál is inkább ki akartam söpörni, lám, még mindig itt van. Itt van, hisz ki lehet belőle söpörni Fábryt. Tehát nehéz eset. Vegyék így: Fábryt visszasöpröm, aztán, amikor már benne van, kisöpröm vele együtt az egész irodalmunkat. Ha erőmből telik, természetesen egyetlen, szinte egyetlen tollvonással így fogok elbánni ezzel a mi irodalmunkkal Majd meglátják! ...És akkor nem lesz irodalmunk ... Bolyongunk a kietlen, irodalmunkban térségen, az elfajzott tápterületen (Ó, Gál Sándor gyönyörű fábryzmusa!), mint ketrecében az oroszlán, vagy mint a magányosan sétáló macska, akinek minden hely egyforma. És irodalmunk nélkül egészen és végzetesen egyedül maradunk — mi, írók, és mi, Szlovákia magyarjai valahányan (és, persze, a bevallottnál is jóval többen). Mert nem lesz már nekünk irodalmunk! Kimegyünk százados temetőinkbe, ráborulunk őseink mohos fejfáira, nem írunk verset, nem írunk regényt, nem írunk novellát, megszüntetjük lapjainkat, nem csinálunk gyerekeket, elfelejtjük dallamos nyelvünket, végül keresztet vetünk még a CSEMADOK-ra is, és csak sírunk, sírunk, űzötten, árván, emberként az embertelenségben. De mindnyájan! De egyszerre! És mind-mind bűntelenül... Mert mi vagyunk a vox humana népe, akiket a kollektív bűntelenség megillet, ahogy az írva vagyon (megjegyzem, meglehetősen átgondolatlanul, tehát sejthető, hol). Il-let-ve... van egy kivétel!!! Az a pimasz, aki a tollával söpör! A toll-söprűs! (Én!) Meg a fajtája! Szinte látom magamat. Gubbasztok egyedül (a faj-támmal a fajom alatt), magyar—magyar viszályok fasisztoidja. Akivel, bár tehertétel ő, majdan, ha kitisztid körülöttünk a felkavart Európa, szembesülnünk kell. (Nem tudom, nem jobb volna-e szembesülésünkkel segíteni Európát a kitisztulásban...) Kedves Olvasó! Nem tudom, megfigyelte-e már, hogy a „nyegle ” szónak milyen szép karrierje van kibontakozóban mostanság. Talán igen. Azt viszont már biztosan kevesebben jegyzik, hogy az ős-nyegle a szerkesztőségben velem szemben ülő Kulcsár
