Irodalmi Szemle, 1992
1992/1 - Kulcsár Ferenc: Imádságok VII. (esszék)
Imádságok VII. Novella. A világ közepén álltam, és testben jelentettem ki magam nekik. Mindnyájukat részegen találtam, nem leltem köztük senki szomjúhozót, és fájt a lelkem az emberek fiai miatt, hogy vakok szívükben, és nem látnak Hiszen üresen jöttek a világra, és arra törekednek, hogy ismét üresen menjenek ki a világból Ám most részegek Amikor borukat eltávoztatják, akkor fognak bűnbánatot tartani, akkor fogják értelmüket megváltoztatni. Szeretni. Milyen régen vagyok! Mégis, mintha mindig most kezdődnék. Mi több: csupán a következő pillanatban. Vagyis soha. Ezért: milyen sokáig leszek! És milyen hosszan nem leszek! Örökké leszek, mert vagyok, csak még nem kezdődtem el. És örökké nem lezek, mert úgy vagyok, hogy nincs módom elkezdődni. Nem találom az igét, amely megokolja eredetemet, hogy elkezdődhessem, tartammá legyek, s drámám visszafolyjon az elveszett vagy meg nem talált eredetbe. Valósággá kellene válnom, hogy megtapasztaljam, mi vagy ki az, ami vagy aki Én vagyok, Én voltam, Én leszek. Vagyis: valósággá kellene válnom, hogy Istenné lehessek, mert a valóság Istené. Aki szeret engem, annak kijelentem magam, és megismeri az igazságot, ami a valóság, és ezáltal szabaddá lesz — mondta a Tökéletes Homeosztázis. Ezért: szeretnem kell, hogy megismerjem az igét, amely megokolja eredetemet, s elkezdődhessem; csak így kerülhetem el az örökké nem levés csapdáját. Tehát: szeretni — elkezdődni. Elkezdődni — kitörni a nemlétből, s lenni. Lenni — megszüntetni a nemlétet. Kulcsszó: szeretni. Ha valakinek azt mondom, szeretlek az lényegében azt jelenti, hogy te nem halsz meg. Novella. A tanítványok mondták Jézusnak: Mondd meg nekünk miképpen lesz a mi végünk! Jézus mondta: Hát fölfedeztétek a kezdetet, hogy a véget fogjátok keresni? Ahol a kezdet van, ott lesz a vég. Boldog aki meg fog állni a kezdetben és ismerni fogja a véget, és nem ízleli meg a halált. A Toll. Nem az a toll, amellyel e szavakat írom, hanem a TOLL, amely a konkrét világ minden tollát jelöli, s úgy tündöklik fel belőle az emberiség végtelen szellemi élete, ahogyan a hajnalból ragyog elő a verőfény. Ez a TOLL érdekel. Erről kérdezem, hogy: EZ mi? Van-e? Konkrétan mintha nem lenne. De úgy VAN, mint a világ minden tollának fogalma: láthatatlanul. És ez az, ami fontos. Az, hogy a LÁTHATATLAN cáfolhatatlanul létezik. S a TOLL szóban konkrét neve van. Azaz: a láthatatlan éppolyan konkrét, mint a látható. Világos tehát, hogy a világ kétféle konkrét létező: látható és láthatatlan. Most meg kell kérdeznem: a toll, amellyel e szavakat írom, kitől ered? Életem előtt is volt, életem után is lesz: mindig van, tehát örökkévalóság.
