Irodalmi Szemle, 1992
1992/1 - Kulcsár Ferenc: Imádságok VII. (esszék)
Kulcsár Ferenc Nemde azt kell mondanom: a láthatatlan hordozza az örökkévalóságot? Vagyis: minden, ami látható, már előtte megvan a láthatatlan örökkévalóban mint konkrét létezőben. S ha minden, akkor én magam is, az ember, és az én beszédem is. Ezért gondolatvilágom nem egyéb, mint a láthatatlan örökkévaló konkrét és hű tükre. Ha tehát konkrét és hű tükre, akkor szintén örökkévaló. Vagyis: minden, ami látható, éppúgy örökkévaló, mint minden, ami láthatatlan. Ez az egyetlen vigaszom: Ami fent van, ugyanaz, mint ami lent van, ami lent van, ugyanaz, mint ami fent van. A lenti a fentiből bontja ki szirmait, akár a lótusz gyönyörű virága. Novella. Akkor, amikor képmásaitokat látjátok, örültök; ha pedig ősképeiteket látjátok — amely kezdetetek előtt keletkezett; sem nem halnak meg sem nem jelentetnek ki —, hogyan fogjátok elviselni?
