Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - JIŘÍ KOLÁŘ: Mindennapi komédia (versciklus)
Mindennapi komédia beültem az étterembe s csak néhány másodpercig volt erőm hallgatni a mellettem ülők fecsegését csak néhány másodpercig; mindig várlak tudod te mi az hogy várni? Tudod is te hogy amikor rád gondolok... Úgy érzem magamat mint az alvó szarvastehén mit megtámadott a kiéhezett egerek hada kutyafalkának érzem magamat úgy vagyok mint a kígyó mi áldozatát lassan nyeli lefelé; valami földnagy gombolyagot képeztél ki a bensőmben Most kezdtem el! A lábujjam körménél kezdtem s folytattam amilyen lassan csak tudtam míg végül is teljesen szétfolytál bennem De mindez csak néhány percig tartott Meg kellett ismételnem legalább hússzor hogy egy kicsit kielégüljek hogy megbizonyosodjam nem te vagy az a kígyó hogy valóban megérkezel Istenem az utolsó pillanatig addig míg fel nem tűnsz nem vagyok biztos benne hogy jössz-e aztán aztán lefeküdtem a sínekre s vártam a vonatodra hogy belém robogjon S mikor belém robogott s végre felállhattam s visszatérhettem az étterem asztalához lassan végigmentem a folyosón és bekukkantottam minden fülkébe A szerelvény végében ültél Mindig előre tudom gyakran tíz kilométerrel előbb A szerelvény végében ültél s kinéztél az ablakon s a csattogó kerekek ritmusára éneklő bensőmbe láttál Kértem egy újabb pohár vizet s ekkor történt Hiába fogózkodtam a hátam mögötti hangokba (belém maródtak
