Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - JIŘÍ KOLÁŘ: Mindennapi komédia (versciklus)
JIŔÍ KOLÁR nem tudom miért) fejemben felörvénylett a hangod szörnyű zenéje az a zene mely már nem volt más mint kétségbeesés a zene Ó melyik nő nem érzi napjában százszor hogy hajók horgonyozhatnának benne sőt jéghegyek úszhatnának renghetne a föld melyik nő nem veti magát napjában hanyatt átokkal ajkán s melyik nem szólítja a napot hogy őbenne süssön melyik nő nem érez magában nagyobb teret annál amelyben az univerzum megfordulhat a nő bármikor képes kinevetni a szelet a vihart megmosolyogja a tengert ha felkel hulláma és az ő medrébe készül folyni melyik nő nem inti le napjában a legsivatagabb sivatagot is ha az a szomjúságról mer beszélni neki s nem érzi magát a Himalája hegyláncától sem megkötözve melyik nő nem képes bármelyik háborút elcsitítani S mellettem az asztalnál egy férfi s egy nő ült A nő így szólt: Isten veled Mellettünk egy másik asztalnál magányos férfi ült s már csak néhány perc hiányzott érkezésedig A férfi rám nézett A hangosbeszélő vonatod érkezését jelentette S ekkor az asztalomhoz ült két nő Az idősebb így szólt: Hallja? Fél órát késik! A férfi rám nézett Mire észbe kaptam egyedül voltunk a harmadosztályú váróteremben álltunk a csempézett kályha mögött az odadobált szeméten Annyi erőm volt csak hogy a földre löktem s ahogy feltérdelt megitattam Hallod? Inni ihatott! Nagyokat nyel úgy ivott ahogy te soha
