Irodalmi Szemle, 1992
1992/1 - Kulcsár Ferenc: Imádságok VII. (esszék)
Imádságok VII. van, akkor a halak megfognak előzni titeket, ám a királyság bennetek és kívületek van. Ha megismeritek magatokat, akkor megismertettek, és fölismeritek hogy az élő Atyának a fia vagytok De ha nem ismeritek meg magatoka, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység. Ki vagyok? Vajon istenkísértésnek kell-e tartani e kérdést? Igen, ha nem társul hozzá az alázat válasza: Nem tudom. Azt viszont tudom, hogy kísérletet kell tennem a megfelelésre, hiszen valójában egyetlen célja az életemnek ez: megfelelni, hogy megfeleljek. Először ezt fogom hát kérdezni: Vagyok-e? Pontosabban: Aki vagyok, az ki? A lélek, mely bennem van, nem az enyém. Én, aki ezt tudom, a lélek vagyok, mely egy testben van. Tehát az az ember, aki most e szavakat írja, egy test, akinek a lélek, aki vagyok, tollba mondja e szavakat, hogy más testek (emberek) lelke majd elolvassa ezeket, s egyeztesse, kiigazítsa, továbbvigye. Hogy megfeleljek a Ki vagyok? kérdésre, egy profán formulához kell nyúlnom. íme: Ki az Isten az ember? Ki az Isten? Az ember. Világos tehát, hogy a kérdés ez esetben magába zárja, mint a kagyló a gyöngyöt, a választ: Isten az emberben ölt testet. Ez az oka annak a valóságnak, hogy az ember akkor normális, amikor istenhasonló. Ebből ered, hogy az öröklét oly módon az emberé, amilyen módon Isten az emberben testet ölt, hogy legyen az ember élő lélekké. Az ember azért, így, Isten-megjelenülés, vagyis úgy van, mint Isten: örökké. Az istenek halnak,#iz ember él. Az emberek halnak, az Isten él. Melyik az igaz: a régi vagy az új formula? Mindkettő úgy igaz, hogy egyik sem az. Miért? Mert Isten is él, az ember is él. Én a test által ugyan meghalok, pontosabban e test sem hal meg, csak visszatér a halhatatlan természetbe, táplálékául az Életnek, a lélek pedig, aki vagyok s aki Isten-részesülés, lelki testként (fénytestként) él tovább. Jób így beszél: Bőrrel és hússal körülvettél engemet. Kit? A lelki testet, a fénytestet, a belső embert, aki nem viseli Jób álnevét. De mi célja volt Istennek azzal, hogy bőrrel és hússal körülvegye önnön embertestnek ajándékozott halhatatlan részét? Miért szólt így: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra? Először is: ki szólt így? Mi ez a többes szám? És mi az, hogy: a mi képünkre és hasonlatosságunkra ? Nem úgy van-e vajon, hogy Isten férfi és női princípium? S a mi képünkre', ez a FÉNY (levegő, tűz = férfi)? S a mi hasonlatosságunkra: ez a SÖTÉTSÉG (víz, föld = nő)? S ebből eredően: a hasonlatosság a kép befogadója, amiként a sötétség magába zárja a fényt, a test a lelket, a víz a tüzet, a nő a férfit?
