Irodalmi Szemle, 1992

1992/6 - GRENDEL LAJOS: Az onirizmus tréfái — 2. (novella)

GRENDEL LAJOS

is, és most már kettesben rótták a város utcáit, csordultig telve szerelemmel, amint arról a bávatag arckifejezésük is árulkodott. Leültek egy padra, és Anti megcsókolta Lucát. Anti nem tartotta kizártnak, hogy egyszer talán valóban ültek azon a pádon abban a parkban, és talán csókolóztak is. Lucának egy időben több férfi is csapta a szelet. Anti elképzelhetőnek tartotta, hogy ezek közül valaki, talán féltékenységből, videonaplót vezetett róluk. Mint minden nagyobb városban, Pozsonyban is szabadon grasszáltak a különböző rendű és rangú pszichopaták, s ha a feltevése igaz, akkor Luca élete veszélyben foroghat. A következő képsorokon megint a városban csatangoltak, és Luca az amerikai hadsereg egyenruháját viselte. Egyszer megnéztek egy amerikai filmet, amelyben megvadult amerikai katonák kicsi vietnamiakat lövöldöztek ripityára. Az egyik borzalmas jelenetet követően Luca megkérdezte, vajon jól állna-e rajta az amerikaiak egyenruhája. A kérdés ízléstelen és cinikus volt, de a Rendező, úgy látszik, ott ült a moziban, és mindent hallott.

Lucát hamarosan a zugpresszó tulajdonosának a felesége helyettesítette be. Először egy bárpulton szeretkeztek, majd az Eiffel-torony liftjében, végül egy csónakban a háborgó tengeren. A malacképű férj mindenütt a nyomukban lihegett, amíg egy japán szamuráj le nem döfte. Ezután Anti elutazott a Kremlbe, és felszólította Gorbacsovot, hogy mondjon le. A Kremlből Afrikába vezetett az útja. Lelőtt egy oroszlánt, egy kafferbivalyt, és a Kongó deltájában találkozott Wilsonnal, a vadásszal, Francis Macomber- ral és Macomber feleségével. Majd újra otthon termett, egyetlen késszúrással leszámolt Sylvia Simonová tanárnővel, aki a nagy tisztogatások évében kirúgta őt az egyetemről. A késszúrást követően a tanárnő megbánta vétkét, és utolsó leheletével a gondjaira bízta két gimnazista lányát. Anti megesküdött, hogy bejuttatja őket a Harwardra, de előbb szétágyúztatja Pozsony környezetszennyező ipari üzemeit. Csak az utolsó jelenet ütötte szíven. Igaz, ettől még James Bond szíve is meghasadt volna. Anyja halálos ágyánál állt. Anyja arra bíztatta őt, hogy mindig és minden helyzetben, akár az élete kockáztatása árán is, az Igazság oldalán álljon. Új harcosok támadnak, sóhajtotta anyja, és visszaadta lelkét teremtőjének.

Abban a pillanatban felberregett a telefon. Felajzott, mesterkélten lelkes férfihang szólt belőle:

— Hát persze hogy a Vico filmjét látta.

Csönd, majd kattanás. Pedig Anti várt még valami szózatot. Nagyon lassan eresztette vissza a kagylót.

Az első hajnali autóbusszal hazautazott a szülővárosába. Mostanáig úgy tudta, hogy az anyja évekkel ezelőtt meghalt már. Ő éppen kiküldetésben volt a Szovjetunióban, a temetésére sem tudott hazajönni. Egy moszkvai szállodában, vodka mellett siratta el az anyját. Aztán úgy hozta a sors, hogy mindig közbejött valami, hol egy újabb kiküldetés, hol egy betegség, vagy hosszabb depresszió. Egyszer sem ért rá hazamenni, hogy virágot vigyen az anyja sírjára. Most pedig kiderül, hogy az anyja nem is halt meg.