Irodalmi Szemle, 1992
1992/6 - GRENDEL LAJOS: Az onirizmus tréfái — 2. (novella)
GRENDEL LAJOS Az onirizmus tréfái — 2. A videokazettát ismeretlen személy csempészte be Anti íróasztalára. Ebédidőben járhatott nála, amikor az irodavezető és az igazgató az angolokkal tárgyalt, a titkárnője, Vali, pedig a szeretőjével, egy negyedikes egyetemi hallgatóval randevúzott a közeli zugpresszóban, ahol kerítésszaggató házipálinkát mért a tulajdonos. Anti rosszkedve éppen tetőzött. Három cipőboltban kosarazták ki. Délután az angoloknak is elpanaszolta, hogy lehetetlen a városban fekete cipőfűzőt kapni, ő nem is érti, milyen ország ez. Az angolok sem értették, de ők sok mást sem értettek. Először jártak a vasfüggöny mögött, és nem győztek csodálkozni, hogy mindenki rosszkedvű és szegény. A kazetta eredetéről sem a lófogú, de egyébként szívélyes, sem a vörhenyes hajú angol nem tudott. A kazettát, úgy látszik, a Jóisten küldte angyalpostával. Délután az angolok úgy döntöttek, hogy belekóstolnak az egyik legelőkelőbb pozsonyi szálloda vendégszeretetébe. Kalandos útjukra az irodavezető kísérte el őket. Amint kitette a lábát, Anti is szedelőzködni kezdett. Megvizsgálta a kazetta dobozát, nem rejt-e robbanószerkezetet. A forradalom óta mindenki megvadult, és kiszámíthatatlan dolgokat művelt. A dobozban nem volt bomba. Vali megint randevúzott, és égve hagyta a villanyt, hogy a hónap végén a számla a csillagokat rúgja majd. Első útja a zugpresszóba vezetett, s Vali lesütötte a szemét és elpirult, amikor megpillantotta őt. Illendőségből Anti is lesütötte a szemét, de nem pirult el, bár igyekezett. Hogy ne zavarja őket, a helyiség túlsó végében ült le, és várta, hogy fölvegyék tőle a rendelést. De nem a fiatalasszony, hanem a zugpresszó malacképű tulajdonosa jött ki az asztalához. Anti bátortalanul informálódott a mogorva fickónál, vajon a fiatalasszony nem beteg-e. Nem, hangzott a lakonikus válasz. Anti nem mert tovább kérdezősködni, a fiatalasszony a tulajdonos felesége volt. Bizonyára a bablevest főzte a konyhában, s a második, sőt a harmadik féldeci után sem került elő. Anti csalódottan távozott. Vannak napok, amikor minden balul üt ki, ilyenkor tanácsos ágyba bújni, és másnap reggelig aludni. Egyébként is tél volt, méghozzá a legrohadtabb fajtájából. Hétágra sütött a nap, de közben lefagyott az ember füle és orra. Szerencsére, Anti legénylakását jól fűtötték. A lakás ablakából egy másik lakásba lehetett látni. A másik lakásban készülőben volt valami, talán egy buli. Fiatalok vidámkodtak benne szemérmetlenül, csakhogy bosszantsák őt, aki nem tud cipőfűzőt venni, akire rá sem hederít a malacképű presszótulajdonos fiatal felesége, s akit a jövő hónapban, minden előzetes ígérete
