Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - HORPÁCSI SÁNDOR: Beke György: Világos árnyékában (kritika)
HORPÁCSI SÁNDOR Beke György: Világos árnyékában Századvégünk — mint minden válságos korszak — a radikális átértékelésé. Két éve, amikor elterjedt a hír, hogy Habsburg Ottó is jelölteti magát a köztársasági elnökségre, Debrecenben kifakadt valaki, mondván, hogy a protestáns Tiszántúl ebbe soha nem fog beleegyezni. Most meg egy egész ország nézi önfeledten az 1956-ban készült osztrák filmet (Sissy), amely bécsi kedélyességgel operettesíti a történelmet. Beke György viszont egészen más oldalról, más szemlélettel, ellenkező előjellel azt a kuruc hagyományt írja meg, amely soha nem tudta tudomásul venni Világost, a vereséget. Mack József szerencsétlen, kalandor összeesküvése a háttér, a történelmi alap. Akkor ismerkedett meg ezzel a szerző — tudjuk meg a fülszövegből —, amikor Koós Ferenc, a néhai bukaresti református lelkész naplóját szerkesztette sajtó alá, s ez nem válik előnyére. Mondjuk ki kereken: Beke Györgynek nem a regény a legerősebb műfaja. Ez az ízig-vérig 19. századi történet a romantika után kiált. Beke györgy viszont nagyon is 20. századi értelmiségi, tele keserűséggel, kiábrándultsággal. Jókai — lásd a Baradlay fivérek — még rajonghatott a világszabadság gondolatáért, hihette, hogy a szabadság, a Habsburg-ellenesség eszméje testvéri egységet teremthet a Duna-völgye népei között. Századunk embere viszont már együtt látja Avram Jancut, aki magyar falvakat mészárolt le martalócaival, Jellasicsot, akit a horvátok nemzeti hősükként tisztelnek, a délvidéki szerb vérengzéseket, Húrban és Ľudovít Štúr szlovák parasztjait, akikre Kossuth lövetett. A lényeget majd Ady mondja ki a század elején, amikor a magyar, román, szláv bánatot egynek látja. S ha már Ady neve tolult a toliamra — akinek az érvényességét nem kérdőjelezte meg vérzivataros századunk —, érdemes eltöprengenünk azon, hogy mit kezdhetünk ma a 19. század egyik nagy eszményével, a nacionalizmussal, miután a másik: a szocializmus látványosan, egyértelműen megbukott, összeomlott. Van-e ma olyan integráló elv, eszme, amely összebékít, egységet tud teremteni itt, Közép-Kelet-Európában? Beke György regénye arról szól, hogy a Habsburg-ház, a bécsi kamarilla, amely csak birodalomban tudott gondolkodni, milyen türelmetlenül, kegyetlenül fojtja el a nemzeti mozgalmat, illetve játssza ki őket egymás ellen. Mi már tudjuk azt, amit Beke regényhősei nem láthattak, hogy Világost két emberöltő múltán egy sokkal nagyobb katasztrófa követi: Trianon, a történelmi Magyarország széthullása. De tudjuk azt is, hogy Magyarország feldarabolása semmit sem oldott meg, mert csak újabb feszültségek, ellenségeskedések magvát hintette el az utódállamokban.
