Irodalmi Szemle, 1992

1992/5 - CSANDA GÁBOR: „Száll a kakukk fészkére” (esszé)

CSANDA GÁBOR

bejegyzésem szerint ő az antifasizmus Paganinije. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ennek az elnevezésnek külön irodalomtörténete, mitológiája, számos és számtalan anekdotája kelt szárnyra (igen, az irodalomtörténetre is vonatkozik) azóta. Az alatta lévő bejegyzésem szerint ő a legjobb csehszlovákiai magyar költő, illetve ő a költő. A két bejegyzés mellé egy Fábry-idézetet is mellékeltem, nyilván, hogy később is emlékezzem: „ki piszkál nyűtt vonóval porba és hamuba jeleket” (Rang és hűség). Egy másik feljegyzésem szerint ő a Magyar Kolumbusz. Már az óvodások is tudják, hogy ő volt az, aki Amerikában felfedezte Indiát. Azt is tudják persze, hogy ez mit sem von le érdemeiből. Sőt. Hogy mást ne mondjak, az indiánok például neki köszönhetik a nevüket. Hiába, a költő: névadó. Hadd idézzem kedvenc Radnóti-versemet (Ifjúság a címe):

Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépett s követték társai, az ittas tengerészek, szagos szél támadt és lábához hullt egy fészek, s egy zöld majom szaladt feléje s rázta öklét: érezte már, hogyan kezdődik az öröklét.

Megvillant nagy szeme, fáradt szemhéja égett.

Legyintett. S hátraszólt valami semmiséget.

Kritikai érzék: használ a tekintélyelvűség ellen, a járt utak ellen, a rútság, a hamisság, a gyöngeség és a középszerűség ellen, a megrögzöttségek és beidegződések ellen, a dogma, a tabu, a mítosz ellen, a ballaszt és a bombaszt(ikusság) ellen stb. Hiánycikk. Mint mondottam, a recept nagyon régi, s eddig még csak nagyon kevesen váltották be.

A kritikai érzék a demokratikus szabadság előjele. A kritikai érzék a szabad gondolkodás győzelme. Az áporodott szagú, madarakkal teli — madárfüttyben csöndes fészek, az öklét rázó majom reális valósága helyett a kritikai érzék a szellemi megújulás lehetőségét kínálja.

Nem azzal segítem pajtás madaram, ha hitében nem próbálom megingatni (ezzel csak konformizálom, katedrára emelem, mumifikálom); csakis a kritikával, mely a mindenkor és mindenben való kételkedésnek a tudománya. S ilyen vagy van, vagy nincs. De tévedés lenne azt hinni, hogy a kritikai érzék csak a kritikus kiváltsága. Annak minden műben, minden íróban jelen kell lennie.

Hadd oszlassak el ezzel kapcsolatban egy tévedést. Az, hogy a kritikai érzék megtagad vagy eresztékeiben megropogtat egy egyoldalú, totális képet, nem azt jelenti, hogy az avítt kizárólagosságot egy újabb váltja fel. Ilyesmit csak az egyoldalú-kép-viselők állíthatnak. Azok, akik tudják ugyan, hogy ilyenkor mindig végtelen mennyiségű kép és hang és jelentés számára nyílnak távlatok, ám ők maguk már csak a maguk köreit róják. Ezeknek a madaraknak savanyú a szőlő. A maguk csapnivaló kadarkáját szemezgetve nevezik ki a szomszéd szőlőjét szagosnak meg hibridnek — aztán, ismerem őket, mikor nem látja senki, azért csak rájárnak.