Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)
Halál hajnalban mindenki előtt titokban tartja, és a kihallgatásokon történtekről senkinek nem beszél. Gál aláírta a kötelezvényt s többé nem hívták. Bármennyire hihetetlennek tűnt fel számára, akkor elhitte a történtek magyarázatát, a hatóságok érvelésének meg volt a logikája, amelyet a nyomozók következetesen alátámasztottak és bebizonyíttak. Az érvelés súlya alatt végül még Tušinsky úrba vetett bizalma is megrendült, Gál kételkedni kezdett szobatársában, talán nem tud róla mindent, talán éppen az esztergályos másik életével nem találkozhatott, mert azt elrejtette előle. Később érezte meg, hogy valami nincs rendben, amikor a hivatalos magyarázatot alaposan átgondolta. A munkásgyűlésen a gyár vezetősége és a biztonsági szervek képviselője azt állította, hogy az embereket az összeesküvők csoportja által megszervezett és felbérelt, gyilkos banda ölte meg, közelebbről meg nem határozott módon. A vérontás gyakorlati módját nem részletezték. Ekkor merültek fel Gálban a kételyek! Mi módon ölték meg az embereket? Hogyan lehet, hogy a túlélők nem emlékeznek a támadás részleteire? Hová tűntek a gyilkosok, hogyan lehet, hogy senki nem látta őket? Azon a hajnalon valóságos ütközet folyhatott le a betonúton és semmi nyoma? Talán váratlanul, orvul támadtak a munkásokra, hogy nem védekezhettek? Pillanatok alatt történt az egész, oly jól volt megszervezve? A megválaszolhatatlan kérdések lehetetlenné teszik, hogy a hivatalos magyarázat igaz legyen. Aminek a jegyében viszont sok embert súlyos börtönbüntetésre és kényszermunkára ítéltek. Később, amikor a gyári tolvajokról, a gyilkos idomvasról és a titokzatos Praga gépkocsiról szóló, hihetetlen történetet meghallotta, Gál számára azonnal valószínűnek tűnt fel ez a lehetőség. A véletlen párját ritkító, ördögi műve, de éppen példanélküli fantasztikuma teszi lehetségessé. Hihetetlen, de logikus! Maga is látta a gépkocsit, ahogy elrobogott előttük a ködben! Gálban összekuszálódtak a tények és a tények látszata, a valóságos a lehetségessel keveredett. Mit tudhatunk róla biztosat, mély titok az ember! Élete nagy kaland, léte csupa sejtés, sorsa megfoghatatlan! Kétségtelen, hogy a hivatalos magyarázat tisztázatlan és tisztázhatatlan részletei mögött súlyos rejtély áll, valami meghatározatlan szándék, melyet nagy valós erő képvisel. Az erő sajátos rendet teremt, de pusztít közben. Gálnak nincs módjában megoldani a nyomasztó rejtélyt, valószínűleg örökre rejtve marad előle annak a ködös hajnalnak — halál hajnalban! — hátborzongató eseménysora és az utánuk következő emberi drámák. Az időben sem bízhatott, hogy megoldja a rejtélyt, bár az idő hatalmas, nagy rendező és maga is szervezi az eseményeket. Az idő közegében rokon jelenségek és a beleérzőkészség ereje nagy távolságokat hidalhat át, így az idő Iáhatóvá teszi a történelem mélyén rejtőző összefüggéseket. Bár talán az összefüggések nem is rejtőznek, mindig is láthatók, de elkerüli őket a tekintetünk! Nem szoktuk meg, hogy állandóan figyelemmel kövessük az időfolyam hullámzását. Ha megmagyarázhatatlan dolgokkal kerülünk szembe, az ismeretlent titokként érzékeljük, értelmét illetően tanácstalanok
