Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)
DUBA GYULA Gál emlékezetében megmaradt a rohanó férfi törpe volta, s hogy egy teherautóról ordítozott. Megmaradt benne a látvány, hogy fura kis fickó volt, leghamarább görbelábú mongoloid. Tovább futottak és rohanásukban már nem álltak meg a halottak mellett. Nem is számolták őket, lehetetlen volt! Apokaliptikus futásuk a ködben úgy tüntette fel számukra a tetemeket, hogy százszámra hevernek a dermedt út mentén, kicsavart végtagokkal, mozdulatlanul. Gálnak felejthetetlenül emlékezetébe vésődött, mennyire irreális és valószínűtlen látványt nyújt a halálba zuhant test szabálytalan, természetellenes kuszasága, a testrészek hajmeresztő káosza. Mire az üzembe értek, világos lett, szürke hideg tej volt a köd, zihálva törték benne magukat előre. Emlékezetük felnagyítva és hihetetlen látomássá formálva őrizte meg a halottak képét. Akkor már úgy érezték, hogy számuk talán több száz is lehetett. Az élmény elementáris ereje és a tragédia méretei természetfelettivé növelték a rejtélyt, amely a hajnal hátterében húzódott meg elemi titokként. Később a méretek tisztázódtak, nem pusztultak el százak, huszonhét munkást támadtak meg ördögi erők vagy ismeretlen tettesek, közülük négyen csak megsebesültek, de túlélték a támadást. Azonban ők sem tudtak olyan tényt említeni, ami egyértelmű fényt vethetett volna a történtekre. Váratlanul hatalmas ütés érte őket, melytől a földre rogytak és elveszítették eszméletüket. Egyikük egy ködbe burkolt gépkocsit is említett, de a többiek erre sem emlékeztek. Csettintő Lojzi azonban a halottak közt volt, emlékezett vissza Gál sok év múltán, utólag beigazolódott, hogy valóban ő volt a lefejezett tetem. Gál évek során, melyek azóta elteltek, úgy gondolt a D.-ben töltött időre, gyári munkás korszakára, mint olyan korra, amikor nagyon fontos tapasztalatokat szerzett a dolgozó emberek életéből. Olyan ismeretekre tett szert, melyeket azelőtt nem tudhatott. A Gálok engedelmes jobbágylelket és parasztösztönöket örököltek őseiktől. A történelmi időbe mélyen nyúlt vissza a Gálok sorsa, mely természeti erőkkel és a föld törvényeivel átszőtt, sok évszázados tér és idő egysége, önmagába zárt és nehezen fogad be külső hatásokat. Gál az első közülük, aki olyan életmóddal és létformával ismerkedett meg közülük, mely a régi Gálok számára hozzáférhetetlen és érdektelen volt. A D.-ben töltött idő fontos adat lett életrajzában, a személyéről szóló értékelésekben pedig hasznos adalék. A javára szolgált és segítségére volt, mert azok mellé sorolta be, akik a kor hite szerint a társadalmi formálódás irányát képviselik. Mégsem szívesen beszélt erről az időről. Az a rettenetes hajnal olyan kérdéseket vetett fel benne, amelyeket később nem tudott megválaszolni és úgy intézte el őket magában, hogy nem gondolt rájuk. De a megválaszolatlan és megválaszolhatatlan kérdés alattomos rombolóerő, Gál gyakran érezte a kételyt, mely a válaszok hiányából következett. A halott munkások hajnalának emlékét tehát igyekezett magába temetni. Nem szívesen gondolt
