Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - KOVÁCS F. ALADÁR: Svábok (regényrészlet)
KOVÁCS F. ALADÁR adómentességet kap az olyan katolikus vallású család, amelyik hajlandó odatelepedni. Most légy okos Domonkos! így elvándorol egész Besenfeld, s Grube egyedül robotolhat majd, mert a báró ujját sem fogja mozdítani. Gáncsos- kodni meg nem lehet, ha egyszer el akarnak majd illanni. Saukristl egész délelőtt és délután harsogta a bolond báró fülébe, hogy milyen súlyos következményei lesznek a kitelepülésnek, de az a füle botját sem mozdította, rá sem hederített a különféle ajánlatokra. Végül Grube maga agyait ki holmi furfangot, mellyel elbolondíthatná a népet. A császári pátenst ki kell hirdettetni, az bizonyos. Hogy az egész falu jelentkezni fog, az meg több, mint bizonyos. El kell terjesztenie, hogy a törökök után még most is dühöng ott a fekete halál és hogy csak meghalni mennek oda. Magukra vessenek. A hírt azonban csalafintán kell a pórok közé csúsztatni, nehogy észrevegyék, hogy urasági fortély. Erre a porhintésre legmegfelelőbbnek a besenfeldi bíró, Pfeiffer Vastl látszik. A csürhe hisz neki... Másként sült el azonban Grube terve. Mikor Pfeiffer a falu gyülekezete előtt felolvasta a császár levelét, még hozzátette: — Grube sáfár úr arra kért meg, hogy azt mondjam nektek, ne menjetek Hungarnba, mert pestis szedi ott az adóját, hogy maradjatok itthon. Nem tudom, hogy igaz-e vagy nem, csak annyit tudok, hogy én akkor is megyek és viszem magammal venyigéimet, mert Hungarnban jó bor terem és mint tudjuk, mikor itt a környéken utoljára dúlt a pestis, kiváltképpen azok maradtak életben, akik berúgva várták a halált. Nekem ezt mondja a paraszti eszem. Szólottam. Lett is erre ordítozás. — Megyünk veled, maradjon, aki dédelgeti a nyomort, maradjon, aki szeret kavicsos földben szántani! Robotoljon, aki akar! Dér Saukristl soil uns am Arsch lecken! Az utóbbit Bartold takács öblös hangja kiáltotta torkaszakadtából. — Dér Freiherr auch! — kiáltották erre többen. A nyúzottakban ébredni kezdett az egykori parasztfelkelők vére. Pfeiffernek azonban nem tetszett ez a fordulat. Az uraság még lázadásnak minősítené. Ezért túlordított a tömegen: — Éljen Leopoldus császár! Dreimal hoch! A tömeg éljenzett s Pfeiffer elégedetten mosolygott. Erre már nem szólhat Grube egy mukkot sem. — Oszoljatok békében és készülődjetek! Néhány hét múlva indulunk. Gelobt sei Jesus Christus! — kiáltotta még. — In Ewigkeit amen — felelte a tömeg, s ki-ki hazaszéledt. Még a legpénzesebb Fischer Benedek is kitelepülésre szánta magát. Ő volt a falu hentese és kocsmárosa. Amondó volt, hogy neki ott a helye, ahol
