Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - RÁKOS PÉTER: Bemutatjuk Vladimír Kovács-Farskýt (tanulmány)
RÁKOS PÉTER Egy 1985-ben megjelent cseh irodalmi lexikon Farskýról is tájékoztat egy rövid cikk erejéig. Az abban szereplő adatokat nyilván maga Farský bocsátotta a szerkesztőség rendelkezésére, de megrostálásuk persze aligha az ő műve. Ennek következtében a lexikon fontos adatokat közöl Farský származásáról és életéről egészen letartóztatásáig, de nem tud vagy nem látszik tudni meghurcoltatásáról, bebörtönzéséről, áthidalva életének ezt az egész időszakát azzal a szemérmes mondattal, hogy 1952-ben Észak-Csehor- szágba költözött és bányászként dolgozott. Cseh nyelvű irodalmi munkásságát a lexikon 1962-től keltezi. A hatvanas évek kedvezőbb légkörében, mely 1969—70-ben (azaz a szovjet beavatkozás után) még nem szűnt meg azonnal, Farský aktivizálódott, minélfogva az utóbb könyörtelenül elkövetkezett megtorlások folytán újra elvesztette publikációs lehetőségeit, de már nem végérvényesen: 68 után Csehszlovákiában sem lehetett mindent maradéktalanul visszarendezni, így azután Farský Litvinov észak-csehországi városban tovább épített és kiépítette a maga — igaz, jobbára regionális — pozícióit. 1978-ban megjelent az ottani megyei szintű kiadónál első cseh verseskötete, pontosabban: élete első verseskötete Den i noc (Nappal és éjszaka) címmel; ezt 1980-ban V zajetí času (Az idő fogságában) című verses naplója követte. Még azután is lelkesen, de már, nem csoda, lankadó erővel folytatta irodalmi tevékenységét; inkább már visszavonuló vidéki életmódra rendezkedett be, a fővárosba ritkábban ruccant fel. Amikor 1978-ban első kötete megjelent, szerény, de jóindulatú fogadtatása a cseh irodalmi sajtóban a tragikomikum határát súrolta. A kritikusok ígéretes kezdetnek fogták fel azt, ami voltaképpen hattyúdal volt. Olyikuk nem látszott ismerni, többségük valóban nem is ismerte Farský előéletét. Volt, aki lelkesen méltatta az intelligens és olvasott bányász irodalmi bemutatkozását, egy másik vállveregető dicséretben részesítette sikerültebb verseiért, s nem vitatta el tőle a tehetséget, csupán azon csodálkozott, miért szólalt meg ily későn és ezen a hangon. Hogy mindez hogyan történt, hogyan lett egy több mint cseh származású: cseh nemzetiségű ifjú magyar költő és publicista lírai kötetéből egy öreg cseh bányász szemérmes zsengéje, azt részletesen rekonstruálhatja, aki ezen a nyomon továbbhaladva Farský életének és munkásságának alaposabb kutatására szánná rá magát. Alkalmasint megérné a fáradságot: ez a vizsgálódás Farský egyéni sorsán túlmenően nem lebecsülendő általános érvényű tanulsággal szolgálhatna. Fentebb már említettük Vladimír Kováč-Farský „Svábok” című regényét, mely minden próbálkozása ellenére kéziratban maradt. A szerzőnek többrendbeli személyes köze is volt a kérdéshez, fogadóapja nővére egy 1966-ban kelt levelében említi, hogy a Kovács család Vladimír gyermekkorában Budakeszin élt, de a kitelepítéssel kapcsolatos eseményekhez még szorosabb élményei is fűződtek — tudtunkkal első felesége is a magyarországi németségből származott. A „Svábok” megjelentetésére első ízben már 1958-ban tett eredménytelen kísérletet. A kézirat története filológiai kérdés,
