Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - RÁKOS PÉTER: Bemutatjuk Vladimír Kovács-Farskýt (tanulmány)
Bemutatjuk Vladimír Kovács-Farskýt magyar írókkal többnyire esetlegesen létesültek, de nem esetlegesen alakultak tovább s mélyültek el. Ha nem is találomra, de minden rendszerező vagy rangsoroló szándék nélkül emelem itt ki Gergely Ágnessel folytatott tartalmas levelezését és személyes találkozásait; éveken át tartott rendszeres kapcsolatot Tóth Endrével, Fábián Zoltánnal, Somogyi Tóth Sándorral, a szlovákiai Monoszlóy Dezsővel (valamennyiüktől fordított is csehre), akad hagyatékában jelentős levél Weöres Sándortól, Fodor Józseftől stb. Közben, részben természetesen e kapcsolatoknak köszönhetően is publikálta magyarul saját írásait is, elsősorban verseit a magyar irodalmi sajtóban, pozitív tudomásunk szerint a Tiszatájban és az Alföldben; mint alkotó a jelek szerint egyre inkább kétnyelvűvé vált, magyarul írt verseinek cseh változatait is megalkotja később, sőt élünk a gyanúperrel, hogy ez az úzus később kétirányúvá vált. Buzgón s végül is eredményesen plántál át a magyar irodalmi sajtóba cseh irodalmi értékeket. Az Irodalmi Szemlével való kapcsolata a hatvanas évek derekán tetőzik: 1965-ben néhány egymást követő számban publikálja saját fordításában jelentős cseh költők verseit. Értékítéletekkel persze az efféle vizsgálódásoknál csínján kell bánni, de az értékorientációt, értékre vonatkoztatást nehéz megkerülni, s itt meg kell állapítani, hogy Farský, aki megkésett újoncként vált otthonossá az irodalmi berkekben, olyan szerencsés történelmi pillanatban jutott némi esélyhez, mely minden korlátai ellenére is lehetővé tette, hogy a kortárs cseh irodalomnak akkor már és akkor még szabadabban virágzó, utóbb sokszor háttérbe szorított, elhallgattatott, üldözött, emigrációba vonult vagy kényszerült értékeit juttassa szóhoz, hadd soroljunk fel néhány nevet: 1951-ben, még letartóztatása előtt lefordította Dominik Tatarka „A plébános köztársasága” c. könyvét, említett későbbi újrakezdése után a hatvanas években Karéi Šiktanc, Jirí Šotola, Josef Škvorecký, Jan Skácel, Oldrich Mikulášek, Antonín Brousek, Vladimír Holan, Josef Jedlička, Ivan Divis, Emil Juliš verseit fordította és kommentálta. Látnunk kell természetesen, hogy a fáradhatatlan és minden bizonnyal rátermett és jó irodalmi érzékű Vladimír Kovács Farský nem verekedte be magát a cseh-magyar szellemi kapcsolatok élvonalába, alkalmasint nem is rajta múlott, hogy a legvonzóbb közvetítői feladatokat mások rugalmasabban, tájékozottabban, bennfentesebben tudták ellátni márcsak helyzeti előnyükből kifolyólag is. Volt azonban Farskýnak, s nem is csak úgy mellékesen, még egy egészen különleges — igaz, csupán a szellemi peregrináció körébe sorolható — további működési területe. Fogsága éveiben egy rabtársától kezdett hollandul tanulni; ezt szabadulása után sem hanyagolta el, s a hatvanas évek derekán a holland irodalomnak is fordítójává szegődött, mégpedig — a terület szakembereinek és értőinek megítélése szerint — igen rokonszenvesen és színvonalasan. Némely fordításait egykori rabtársával, Jirí Elman mérnökkel közösen publikálta, de minden irodalmi vállalkozásuknak ő volt a kezdeményezője, értelmi és valóságos szerzője.
