Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - BALÁZS F. ATTILA: A macska leve (novella)
BALÁZS F. ATTILA mutassam meg, hol vannak a többiek. De csak ti heten. A többi nem jöhet a faluba. A női test kesernyés-kellemes íze: a szabadság íze. Ezután megszerezhető lesz számára is. Szétnyílnak a combok. Asszonyi melegségbe búvó kisfiú, és az ösztönösségében is határozott mozgásokat végző férfi. Görcsös mozdulat, mint egy kiáltás. így marad sokáig. A nő simogatja és suttog neki. Nem jut el tudatáig. Újra mozogni kezd, most már tudatosan. Ami most történik, az asszony számára is a szabadság élménye. Elindul a hét ember. Amikor a községházához érnek, benéznek az ablakon. Borzalmas látvány tárul eléjük: feleik félholtra verve a vérben. Hazaengedik mindannyiukat, de a katonaság még sokáig ott marad. Sorsuk még nehezebb. Lépten-nyomon megalázzák őket. Akikről megtudják, hogy a többiek tisztelik, azokat időnként összefogják, egy macskát vízbe mártanak, és a levét megitatják velük, hogy érezzék a szabadság ízét.
