Irodalmi Szemle, 1992

1992/5 - RÁKOS PÉTER: Bemutatjuk Vladimír Kovács-Farskýt (tanulmány)

RÁKOS PÉTER Bemutatjuk Vladimír Kovács-Farskýt A név, melyet a fenti címben leírtunk, nem most először fordul elő az Irodalmi Szemlében, de bízvást állíthatjuk, hogy viselőjét csak most, két évvel halála után mutatjuk be a lap olvasóinak. Vladimír Kovács-Farský költőt és műfordítót e sorok írója idestova négy évtizeddel ezelőtt ismerte meg s volt vele folyamatos, hol élénkebb, hol ritkább kapcsolatban. Okot s alkalmat arra, hogy némileg összeszedjem s felfrissítsem vele kapcsolatos — töredékes — tudomásomat és számot adjak róla, két egymástól független esemény szolgáltatott. Az egyik, az első, hirtelen s számomra váratlan elhalálozása volt. 1990. július 23-án; a másik a tavaly augusztusban Szegeden megtartott III. nemzetközi hungarológiai kongresszus, mely közzépponti témájául a peregrinációt választotta, a szellem embereinek országról országra vándorlását, ide-oda költözködését. Vladimír Kovács-Farský sorsa kétségkívül beleillik a peregrináció témakö­rébe: őt választottam kongresszusi felszólalásom tárgyául. Nemcsak emléké­nek tartozom ezzel, hanem a közelmúlt irodalmi életének hátterével ismerkedő nyilvánosságnak is: kegyelet és híradás kettős kötelme készte­tett. Vladimír Kovács-Farský legutolsó hozzám írt levele 1990. július 1-én kelt. ígéretet tesz benne, hogy kész támogatni a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségének vidéki szerveződését, s beszámol egyéb tevékenységéről, de megrendült egészségi állapotát panaszolva melankolikusan hozzáfűzi: „Kár, hogy ily későn jött a novemberi forradalom.” Három héttel később már nem élt. Ki volt hát Vladimír Kovács-Farský? Mondottuk már, hogy költő és műfordító; de ezt megelőzően s ezzel egyidejűleg, hányatott élete során, bölcsészhallgató Budapesten, hivatalnok Pozsonyban, újságíró Ostravában, politikai rab Haván, uránércbányász Jáchymovban, könyvkiadó Litvínovban, élete végén még amatőr juhte­nyésztő is, ugyanott. Nem a legfontosabb, de lényeges adat: nem volt magyar, származását tekintve semmiképpen sem az. 1923. október 10-én született a Prágától északkeleti irányban mintegy 50 kilométernyire fekvő Loučeňben (Nymburk város közelében), egyértelmű­en cseh családban. Ötéves korában elvesztette édesanyját s Magyarországon férjezett nagynénje adoptálta, ki — ez hozzátortozik a képhez — lánykorában Bécsben szolgált s jövendő férjét, egy magyar katonatisztet vagy altisztet, ott ismerte volt meg. Ettől fogva Vladimír (adopciós kikötés folytán immár Kovács-Farský Vladimír) magyar iskolába járt, 1942-ben

Next

/
Thumbnails
Contents