Irodalmi Szemle, 1992

1992/5 - ÖLLŐS LÁSZLÓ: Igazodások (tanulmány) - KIRÁLY BÉLA: Zseblámpafényben (vers) - HAJDÚ ISTVÁN: Perzsák, szúk és zongoraszék; Az ember csak ül... (novella)

Perzsák, szűk és zongoraszék össze, minden élmény relytélyes csamagként élt az időtől elszigetelve. Az egyes csomagokban viszont ugyanazok a tárgyak fordultak elő: villa, nevető, kalapos micsoda, dobozfedél, összegyűrt rajz, teve, csengő, színes szalagok, láda, bárd, falrészlet, viktoriánus bútordarab, lefelé fordított gyertyák, kavargó homokszemek. Nem keresett logikus magyarázatot az események és tárgyak kapcsolatára, hanem hagyta őket szabadon peregni... Néha kimerevedett a film, aztán lassan, óvatosan, mondhatni diszkrét tapintattal újra beindult, és ilyenkor gyorsítani és gyorsítani akarta, de ez nem sikerült. Teljes erőből tolta, cibálta, lökdöste a képeket: NON STOP!, NON STOP! — kirázta a félelem, hogy lekésik valamiről. Mint mindig, az események felülkerekedtek rajta. Olvasó: Kin? Narrátor {érdes, détnonikus hangon, valahonnan a szufiták mögül, vagy egy sötét, mély veremből)-. A tűzön a víz, a nappalon az éjszaka, az erős a gyengén — ha közhelyekre kiváncsi... O: Nem. Nem is..., de kin!? N: Ésszel nem felfogható, kézzel nem érinthető, szemmel nem látható, füllel... O {idegesen): Kíváncsi vagyok, Te! Ha mindent tudsz adj választ! N: Éjszaka menj egy kopár hegy legtetejére, szedd össze minden erődet, és üvöltsd az éjszakába: Ki vagy? ...És megkapod a választ. O: Te egy sötét skizofrén alak vagy, nem is alak, hanem... N: Olvasó, higgadj le, igyál egy pohár vizet, vakard meg a füled, a kaland még csak most... (Az olvasó megvakarja a fülét.) — Te... — viszhangzott a gömbben, de a hallható folytatás csak az egyenletes nyikk... nynyikk... nyinyi... nyikk... volt. > Dialógus? Kivel? Ezt érzékelték a szűk? Milyen erők működtek? Milyen képek pörögtek? Miért érdekelte Noushirvánt, ki a legszerencsétlenebb? Igazat mondott-e a perzsa bölcs? Mi késztette De Sade márkit az ellenvetésre? A kérdések izgágán fészkelődtek benne; egymás után bemutatkozott mindegyikük, csinált egy pukedlit, és elfoglalta helyét az agyában. Féltékenyek voltak egymásra, irigyek, ugyanakkor féltek is, mert az elsőbbség a hamarabbi halált jelentette számukra. íme, a válaszok ilyen sorrendben érkeztek: Nem. Nem tudni. Nemigen.

Next

/
Thumbnails
Contents