Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - ÖLLŐS LÁSZLÓ: Igazodások (tanulmány) - KIRÁLY BÉLA: Zseblámpafényben (vers) - HAJDÚ ISTVÁN: Perzsák, szúk és zongoraszék; Az ember csak ül... (novella)
HAJDÚ ISTVÁN Perzsák, szűk és zongoraszék Mintha már ez is megtörtént volna vele valamikor: a színes képkockák egymás után peregtek, egymásba illesztve az események emlékké zsugorodott láncolatát. Itt ül ezen a zongoraszéken (a valamikori nagy, családi koncertek fültanúján), ide-oda forgatja magát, bámulja a zongora politúrozott felületéről fölsejlő arcot, a szék kiszáradt csavarmenetének nyikorgását nem is hallja, mert gömbbé változott a tér, ahol a zajok csak kiegészítő szerepet játszanak és nem hatolhatnak ki ebből a zárt világból. Nyikk... nynyikk... nyinyi... nyikk... — Te... — szólította meg önmagát, de a szája csak ezt a „Te”-t mondta ki, képzeletben folytatódott a gondolat, amely ki tudja mit akarx valójában a szájtól, személyétől, valakitől, aki... Habozok... , hogy a leírtak ne legyenek elmosódott kontúrú képek, tárgyak, helyzetek(?), hanem egységes struktúrájú homogén anyag, aminek van KÖZEPE, tehát füle-farka is. • ■ Az ózonlyuk egyre tágult, a Nap gömbjéből szabálytalan időközökben óriási lángnyelvek csaptak ki, éjszaka telihold. Meglátott valamit, odakapott, és amikor a mutatóujja a zongorához ért, végighúzta rajta; harmatos csíkot hagyott maga után, mely fokozatosan halványult, aztán nyoma sem maradt, ...pedig a nyom világosan ott volt: a mozdulatban, az elpárolgott fátyolszerű folyadékban. Ilyen volt minden körülötte: élet, melynek minden kapcsolata titok, kiszámíthatatlan búvópatak, tükrök és felületek visszfénye. így élt ősidők óta, mint valami másolat vagy lenyomat, megfosztva az eredetitől, de bárhol és bármikor megszállóiként keresve azt — mindhiába. A kezét visszahelyezte a felületre és meglökte magát; a gömbben újra hallatszott a szabályos hang. A szék zugaiban a szúk (az apró időmérők) kétségbeesésükben idegesen a fába haraptak, hogy miért is nem választottak más lakóhelyet, mint ez a porral lepett szék, amely most álmából váratlanul felriadva, rajtuk akart bosszút állni az enyészetért, megkérdőjelezve létük jogosságát. Mindenben van élet, de ez így túl-------Ebben az illuzórikus világban, úgy érezte, nem is létezik. Nem volt jelen a gáncsoskodó tudat, a gondolatok kifolytak a fülén, száján, orrán, a lét
