Irodalmi Szemle, 1992

1992/5 - ÖLLŐS LÁSZLÓ: Igazodások (tanulmány) - KIRÁLY BÉLA: Zseblámpafényben (vers) - HAJDÚ ISTVÁN: Perzsák, szúk és zongoraszék; Az ember csak ül... (novella)

Igazodások

Ady Endre 1914 előestéjén az élet joga és szépsége nevében szállt perbe a háborúval. „Véres és ostoba feneségek” ellen, amikor „oly szomorú embernek lenni s szörnyűek az állat-hős igék”. Egyedül volt, árva volt, s a rettenet megérzésében szava csak a kevés igazak sikoltó, figyelmeztető parolája lehetett. „S akik még vagytok, őrzőn, árván, őrzők, vigyázzatok a sztrázsán”. A béke sztrázsáján ma milliók állnak és ez a döntő különbség. Milliók, a véres és ostoba feneségek, az állat-hős igék ellen. Milliók, mint a béke és a kultúra akarói és elkötelezettjei. A béke ma az emberiség összegező önkifejezése. Önvédelme a fasizmus barbarizmusával szemben. A szó újra az antifasizmust jelenti. A kultúra delegátusai ma csak az antifasizmus képviselői lehetnek. Menjetek és legyetek méltók e szó, e tett hősi, áldozatos és harcos tegnapjához.

Beszédében Fábry — használva hagyományos stíluselemeit — több, politikaelméleti értelemben is fontos megállapítást tesz. Az egyik, hogy 1955-ben az a Nyugat-Németország, amelynek politikai rendszerét 1945 után két demokratikus parlamenti választás alakította ki, 1955-ben a NATO-ba történő belépésével és felfegyverkezésével ismét fasisztává válik, mivel az amerikai politikai és gazdasági akarat, a „dollár imperializmusa” ezt ösztönzi.

Következő jelentős megállapítása az, hogy az Amerikai Egyesült Államok politikai rendszere ennek következtében szintén fasisztának tekinthető, azaz „egy lett a német fasizmussal”.

Harmadik megállapítása úgy hangzik, hogy ez a rendszer veszélyezteti az emberiség kultúráját, egyrészt belső fasiszta ideológiája miatt, másrészt pedig azért, mert a béke helyett háború kirobbantására, s ezzel minden érték elpusztítására törekszik.

Végső konklúziója pedig úgy foglalható össze, hogy a kultúra minden védőjének össze kell fognia az amerikai és a nyugat-németországi fasizmus ellen, így az 1955-ös közgyűlés minden résztvevőjének is.

Fábry Zoltán tételeit vizsgálva felvetődhetne a feltételezés, hogy itt — egy baloldali, munkásságának egy szakaszában rappista gondolkodóról lévén szó — személyes meggyőződése egybeesett a Szovjetúnióban kidolgozott, a „fasizálódó USA és neonáci Nyugat-Németország” ideológiai doktrínával, ha a közelmúltban nem került volna a nyilvánosság elé 1945 és 1948 közt írt, ám akkor közzé nem tett naplója. Ebből világossá válik, hogy Fábry tudatosította a kommunizmus és a fasizmus szerkezeti közelségét. Látta, hogy itt két hasonló totalitárius politikai rendszer alakult ki, s vele jellegéből következően áll szemben az emberi jogokon alapuló polgári demokrácia, melynek akkor legerősebb képviselője éppen az Amerikai Egyesült Államok volt.

Fábry az ötvenes évek közepén további fontos információkkal és személyes tapasztalatokkal egészíthette ki 1948 előtti véleményét. Nyilván