Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - ÖLLŐS LÁSZLÓ: Igazodások (tanulmány) - KIRÁLY BÉLA: Zseblámpafényben (vers) - HAJDÚ ISTVÁN: Perzsák, szúk és zongoraszék; Az ember csak ül... (novella)
ÖLLŐS LÁSZLÓ valóan tudott arról, hogy Nyugat-Németországban 1949-ben valamint 1953-ban demokratikus parlamenti választások zajlottak, s mindkettőt a kereszténydemokrata-keresztényszociális unió nyerte a szociáldemokraták és a liberálisok előtt. Tudhatott a nyugati zónában már 1946-ban lebonyolított első tartományi választásokról Baden-Würtembergben, majd a többi tartományban, s ezekkel összefüggésben az ország föderalizálásáról. Mivel jól beszélt németül, a rádióban hallhatott az új kancellárról, Konrad Adenauerről, és tudhatott a francia-német megbékélés irányába tett lépéseiről. Ugyanakkor olvashatott és hallhatott a keleti zónában kialakított egypártrendszerről, a berlini fal megépítéséről és a kialakult válságos helyzetről. Tudhatott a sztálini tisztogatásokról, s utolsó hullámáról, az 1953. január 3-án bejelentett orvosperről, amely megindítása lett volna egy újabb nagy kiterjedésű tisztogatási hullámnak. Nem voltak ismeretlenek annak a hatalmi harcnak a részletei sem, amely Sztálin 1953 március 5-én bekövetkezett halála után robbant ki. Először a sztálini titkosrendőrség utolsó parancsnokának, Berijának a letartóztatásáról és kivégzéséről, majd az első triumvirátus (Malenkov, Berija és Hruscsov — bár többen Molotovot is ide sorolták, jóllehet egyes kutatók szerint ő nem rendelkezett valós hatalommal) bukásáról, és ezzel összefüggésben Moszkva rövid ideig tartó katonai megszállásáról. Majd a Malenkovból, Bulganyinból és Hruscsovból álló második trumvirátus megalakulásáról, mely éppen 1955 februárjában dől meg Malenkov bukásával (majd megalakul a harmadik triumvirátus: Hruscsov, Bulganyin, Zsukov). Ugyanígy követhette a Szovjetunió atomhatalommá válását, a koreai háborút, a berlini válságot, ám mindenekelőtt a jaltai egyezmény közép-európai következményeit. Csehszlovákiai magyarok között jól ismerte az erőszakos szövetkezetesítést irányító magyar párt és Csemadok funkcionáriusokat, akik szintén vele együtt ültek az 1955-ös közgyűlésen, s akikről sokan tudták, hogyan irányították a csehszlovákiai magyar „burzsoá nacionalisták” elleni kampányt egyidőben a szlovákkal valamint a szövetkezetesítéssel. Az 1954 november 29-e és december 12-e közt megrendezett moszkvai konferencia után minden, az eseményeket követő ember számára világossá vált, álljon az illető bármelyik oldalon, hogy a Szovjetúnió, Közép-Európa jelentős részének meghódítását követően, egy keleti katonai blokk kialakítására törekszik azért, hogy egy esetleges, a világ meghódításáért vívandó atomháborút megnyerhessen. Az Amerikai Egyesült Államok és a Német Szövetségi Köztársaság fasizálódásának tételét szovjet pártideológusok fogalmazták meg e katonapolitikai lépés alátámasztására. Fábry Zoltán álláspontjával kapcsolatosan ezért több kérdés adódik. Miért támogatta a nyilvánvalóan hódításra irányuló keleti katonai blokk megalakulásának dél-szlovákiai előkészítését. Ha a folyamattal nem kívánt nyíltan szembehelyezkedni, miért nem hallgatott legalább, mint a meghódított kis közép-európai országok polgárainak többsége. S ami nemkülönben érdekes, tekintélyével miért támogatta az alakuló katonai tömböt oly módon, hogy
