Irodalmi Szemle, 1992
1992/5 - MONOSZLÓY DEZSŐ: A jelentés (novella)
MONOSZLÔY DEZSŐ A jelentés Amikor a rendőrfőnökék háza elé értem, két dolog ragadta meg a figyelmemet: a ház fényesen kivilágított ablaksora, s a teljes sötétségbe borult utca. Csengetésemre bóbitás szobalány nyitott ajtót. Az egész városban kiesett az áram, pislogtam rá a hirtelen fényességtől kissé elvakultan. Kétségtelen, bólintott kétszer egymás után és magamra hagyott az előszobában. Válaszának visszhangja azonban mintha még az angol metszetekkel teleaggatott falakhoz tapadt volna, időtlenül és elidegenítően hangzott. Kétségtelen, hajtogattam magamban, s elindultam a szalon felé. Kétoldalt, úgy hatott, velem együtt haladnak előre, virágzó ágakra hasonlító sokkarú kandeláberek égtek. A vilanykapcsolókat kerestem, de ezeket alighanem képek takarták el. Nicsak, nicsak, maga is itt van, dördült a hátam mögül. Összerezzentem. Érintésnyi közelségben tőlem vadidegen, őszhajú, szikár férfi állt. Na, éppen maga ne lenne itt, tette hozzá kedélyesen és megveregette a vállamat. Aztán fülemhez hajolt és suttogóra fogta a hangját. Tudja, hogy Eriket is meghívták? Meg van lepve, mi? Nem várt feleletre, maga előtt tuszkolt be a szalonba. Ahogy beléptünk, a számtalan gyertyafény sejtelmesen összemosta az arcokat, nem tudtam számbavenni a jelenlevőket. Amikor a házigazdát felfedeztem, megkönnyebbültem, mert már attól tartottam, eltévesztettem a házszámot, idegen társaságba tolakodtam. Ő elém sietett és gondterhelten a dohányzószobájához vezető ajtóhoz vont félre. Tudja, • hogy Eriket is meghívtam, kapaszkodott nem éppen udvarias mozdulattal kabátom hajtókájába. Már figyelmeztettek rá, jegyeztem meg óvatosan. Úgy, úgy, már figyelmeztették, ismételgette, na, annál jobb. De hát miért ne hívtam volna meg? Itt úgyis felügyelet alatt van, nem igaz? Meg aztán maga miatt is, gondoltam, nem árt, ha kötetlenül tud beszélgetni vele. Jól értettem, kötetlenül? Jól értette, a házigazda szája kedvetlenül keskenyebbre rándult, nem árulok el titkot, s egymás közt minek is titkolóznánk, előbb-utóbb szigorúbb elővigyázatossági rendszabályokat foganatosítunk, s akkor erre aligha lenne alkalom. A házigazda kezét figyeltem. Gyűrűs- és mutatóujja közt apró szivart szorongatott. A szivar hamuja nagyra nőtt, vártam, mikor pottyan a szőnyegre, de a hamu erősen tapadt a szivarcsonkhoz. Persze, ha magának sikerülne a jelentés visszavonására rábeszélni... folytatta a rendőrfőnök. Akkor nem kerülne sor azokra az elővigyázatossági rendszabályokra? Óh, azokra mindenképpen sor kerül. A pillanatnyi helyzet megköveteli..., hogy precízebben fejezzem ki magam: bizonyos megtorlást elvárnak tőlünk a barátaink (a barát szót rekedten ejtette ki, sóhajtott is
