Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - KULCSÁR FERENC: Imádságok X. (esszé)
Imádságok X. Tisztán beszélj, mert a nyelv szelídsége életnek fája; az abban való hamisság pedig a léleknek gyötrelme. Minden, ami kultúra, drámaként jelenik meg benned. Anyaöl van és megszentelő elmúlás, két egyszerűség, mert két világosság; s ami köztük van, a térben lefolyó idő: életed minősége; olyan Tartam, mely drámaként jelenik meg a földön. És ezt a Tartamot, ezt a drámát, amelyet élsz és írsz, ezt kell tiszta beszéddel meggyógyítanod. Baj van, mondja a nyelv. S ha mondja, igaz, mert a nyelv angyala szól. Nincs semmi baj, mondja a nyelv. S ha mondja, igaz, mert újfent a nyelv angyala szól. Mit is jelent ez? Nem kevesebbet, mint azt, hogy a világ jó; hogy Isten tiszta szeretetből teremtette a világot. Igen, a világ úgy jó, annyira, olyan mértékben jó, amennyire, amilyen mértékben világosság van benned arról, hogy baj van. Hogy van baj. S ha tudod, hogy e Baj, e Kalamitás igazi neve: Ember. S ezt, ezt a Bajt, ezt a Kalamitást, ezt az Embert kell megvizsgálnod: a megszaggatott és megsebesített történelmet és lelket, hogy megismervén a Sebet, meggyógyítassál. Ezért mondom, hogy tisztán beszélj, mert az fertőzi meg az embert, ami a száján kijő. Ha valaki beszédben nem vétkezik, az tökéletes ember, képes az egész testét is megzabolázni — mondja az írás; s azért mondja, mert tudja, hogy a Szó a Lélek megjelenése köztünk. Mégis, mégis: a csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! Nem úgy van-e, hogy a nyelv beszél ? Ez pedig azt jelenti, hogy a nyelv mint lélek egész teremtett világunkat cipeli. S ha igen, akkor elsőrendűen fontos a tiszta beszéd, hogy valamiképp le ne szakadj végleg az élet testéről, mert ő a te éltetőd. Mint ahogy az életben, úgy a nyelvben sincs semmi véletlen. Ezért ha azt mondod, hogy a nyelv a te édesanyád, akkor azt mondod, hogy ő a te világraszülőd és dajkád, életed óvása. Ha pedig ezzel az éltető szóval áldjuk az Atyát és átkozzuk az embereket, akik az Isten hasonlatosságára teremttettek, akkor sebhedt és mérgezett forrás a szíved, olyan forrás, mely egyszerre csepegtet édeset és keserűt. Ezért mondom, hogy tisztán beszélj, teljes önátadással, akárha egy angyal szólana veled. Be kell vallani az életed, s ezt másként nem lehet, csak ha felismered a mélyedben rejlő sebeket, s egyben Őt, aki e sebeket túláradó szeretetének áldozatával meggyógyítani közénk jött. Mert az embernek Fia ő, aki az ember fiaiért jött, mindannyiunk tiszta beszédéért, hogy általa és benne meglássuk: az élet szeretetben égő egyszerűség. Ez pedig nem egyéb, mint lelkünk és nyelvünk egyetemessége, a bennünk drámaként megjelenő kultúra, amit mi élünk és írunk. Minél igazabbul, minél valóságosabban éljük és írjuk, annál tisztább lesz a
