Irodalmi Szemle, 1992

1992/4 - KULCSÁR FERENC: Imádságok X. (esszé)

KULCSÁR FERENC

hogy ne legyen életünk pusztaság, hogy ismerjelek és ismerj engem, ahogyan csak Istennek szabad ismernie magát.

Ennyi.

Hogy ne kelljen port enni, moslékot inni, dideregni.

Novella. Akkor felkele és elindula a helyre, melyet néki az Isten mondott vala.

Hatalomnak lelke. A fény hajnalcsillag. S amikor éjszaka van, e mondatot el nem olvashatod.

Ha pedig nappal van, s eszmélésed után nem oltözted fel a hajnalcsillagot, a fény mondatát el nem viselheted.

(Este van, égzengés, vihar; s a dühöngő elemek kioltják az emberi fényt. Ösztönöd gyufa és gyertya után tapogat; fényt akarsz. Nemde: nem jó neked sötétben lenned, hanem csak világosságban? Azért mondom: öltözd fel a hajnalcsillagot, ékesen járj, hogy elviselhesd nappal a fény mondatát.) Virágszál a fény, és ékességed az, mert értelemnek lelke.

Novella. És lakozik a farkas a báránnyal (...) és egy kisgyermek őrzi azokat.

Világanyanyelv. Mennyi mindent nem kell még megírnom, ötlött imént az eszembe e bizarr gondolat, s most még hozzá kell tennem: bizonyára így van, szent e sugallat, hiszen az író útja, ha tökéletesre tör, az elhallgatás felé vezet; annak a belátása ez, hogy még sok mindent meg kell írnom, hogy végül semmit ne kelljen megírnom.

Igen, az ember sejti, hogy van egy rejtett, örökkévaló anyanyelve, amelynek segítségével a mindenséggel beszél, ugyanúgy, mint a liliom vagy a pillangó. E nélkül a világanyanyelv nélkül nem tudnánk megmozdulni: az ember nem tudna írni, a liliom virágot nyitni s a pillangó szárnyat bontani.

Novella. A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt: mert az égi madár is elviszi a szót és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.

Tisztán beszélj. Tisztán beszélj, teljes önátadással, mintha csak egy angyal szólana veled. Valid be életed — szeretetet akarsz és teljes ismeretet: Annak ismeretét, aki nélkül az idő és a lélek tragikus törései, a megszaggattatások be nem gyógyíttatnak.

Mert megszaggattatott az idő, megsebesíttetett a történelem, s benne az ember lelke is.

Térj meg a mély, őszinte érzület útjára, hogy szíved szakadéka befedeztessen, s az élet megtisztult, eleven forrása lehessen.