Irodalmi Szemle, 1992

1992/1 - Monoszlóy Dezső: Beszélgetés Enricóval (novella)

Monoszlóy Dezső

végtelenség pedig a pokol tornácánál félelmetesebb. De megnyugtatóbb is. A végtelenség mindenkit betakar, engem is, téged is. Az orvost is. Nem igaz. Még a történetünket is. Ezt a fölösleges beszélgetést is, amelyhez szégyen tapad. A tehetetlenség szégyene. Ami valamilyen formában mindig pátoszba fullad, nem védi hetyke irónia, önsajnálatba csuklik. Holott magadtól is rájöhettél, az a sziget nincs már. Elvitte a tegnapelőtt, meg a kopárodó emlékezet, a körvonalait se tudod felidézni, hogyan lehet annak televénye? Érdemesebb a pokol tornácába fogódzkodni. Akkor is, ha nem hiszel benne? Akkor is. Ki lehet helyette egy hangulatot találni, olyat, amely a lehetőségére hasonlít. Jó. Ha például azt mondom, utálom az életemet, szőröstül-bőröstül csalódtam benne, ez elég? Esetleg elég, csak hát ez nem hangulat, ez puszta állítás. És félig-meddig hazugság is. Mert utálva is viseled, s a viselésben már van némi szeretet. Szeretet?

Csak fegyelem. Fegyelem és megszokás. A megszokás kényelem. A kényelem már-már a jó közérzethez simul, és a gyávaságod is megvéd a zord undor elől. Ahhoz hév és szenvedély kellene. De ha így lenne, megint csak túllendülnél a közömbösségen, ez nem a pokol tornácának hangulata, csupán a sértődékenységed keres szabad zsilipet, hogy kiliheghesd pillanatnyi keserűségedet. Mit gondolsz, mindenkinek van egy olyan története, amelyet lehetetlennek és igazságtalannak érez, olyannak, ami csak vele történt meg egyedül, örökké megmagyarázhatatlanul és kibogozhatatlanul? Hát ezt mindenkitől külön-külön kellene megkérdezned. Bár az ilyen kérdésekre feltehetőleg négyszemközt se kapnál feleletet. Kérdezni se lehet. Kérdezni letfet, csak legföljebb úgy jársz, mint velem, nem válaszolok. Enrico! Csak hát ez sem segít, ha romordulok, eltűnik, s akkor marad az ember megint egymaga. De valójában mit is akarok? Megfiatalodni? Gyerek lenni? Még mit nem, hogy kézen fogjanak és ráncigáljanak, mert feltételezik, magamtól ki nem találom, hogy merrefelé kell elindulni. Tudatalatti kifejezhetetlenségek vinnyogjanak a torkomban!