Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - KEREKASZTAL - Folyóirat a lőporos hordón
KEREKASZTAL értéke, ami semmiképpen sem értékelhető mint esztétikum. Azonban ez az író, aki az irodalom egyes jelenségeiről, életműveiről alkotott meglehetősen szektás és szűk látókörű ítéleteivel valamiképpen — ahogyan egy magyar irodalomtörténész, Kiss Ferenc mondotta ezt — műemlékké stilizálódott, ez az író egy másik, nagyobb, hatalmasabb ügyben, tehát abban az ügyben, ami a szlovákiai magyarsággal 1945 után történt, mégis szót emelt, és ez elhallgatódott szintén kényszerűségből. Tehát megtörtént vele az, amit emberi tragédiának kell neveznünk. Ismétlem, ez nem irodalmi kérdés, de megítélésem szerint nem választható el ennek az irodalomnak a történetétől, hogy megszólalt egy koncepciós pörben, és ez a megszólalás valóságos megszólalás volt. Éppen Tóth László foglalkozott ezzel tanulmányaiban, fel is derítette ezt, hogy nem az íróasztalfiók számára írta meg A vádlott megszólal c. tanulmányát, amelyben szót emelt a szlovákiai magyarságért, hanem szét is küldözgette. Hogy volt ez pontosabban? Tóth L.: Az 1945 és 48 közötti időszakról, a szlovákiai magyar üldözések időszakáról eddig annyit lehetett tudni, hogy a hallgatás éveinek az irodalma volt — tulajdonképpen Fábry A vádlott megszólal c. memorandumán kívül a csehszlovákiai magyar író hallgatásra volt ítélve, nem kapott hangot. Azóta az újabb kutatások már tisztázták, hogy ezek az esztendők nem voltak, és értelemszerűen nem is lehettek a hallgatás évei, az ember csak úgy nem tud elhallgatni és csak úgy nem lehet elhallgattatni. A 45-48 közötti időszaknak, a szlovákiai magyarság üldözése időszakának nagyon komoly irodalma volt, nagyon komoly belső ellenállása. írásban is, irodalmi tevékenységben is megnyilvánuló ellenállás bontakozott ki, ezen belül Fábry A vádott megszólal c. pamfletje, memoranduma az egyik legkomolyabb teljesítmény, hangsúlyozva Szalatnai Rezső, Péry Rezső és a többiek teljesítménye mellett. Fábryt ebben az időszakban tanúsított magatartása nyilvánvaló, hogy minősíti előre is, és azt is mondhatnám, hogy bizonyos értelemben visszafelé is. Időközben előkerült — amiről eddig nem tudtunk — Fábrynak egy kéziratos naplója, Üresjárat címmel a minap jelent meg, amelyben már nemcsak a szlovákiai magyarság üldözése ellen tiltakozik, hanem nagyon világosan és nagyon tisztán látja azt a hatalomváltást, ami a kelet-közép-európai államokban a szovjet impériumhoz való tartozással végbement. De ha Fábryn töprengek, akkor Fábry tragikus személyiségén töprengek. Grendel L— A huszadik századi magyar irodalom történetében két írói típus, vagy két írói jellem vonul végig. Az egyiket messianisztikusnak nevezném és Fábry Zoltánt sorolnám ide, a másikat pedig az esztétának, és hamarjában Márai Sándor neve jut az eszembe. Az én véleményem az, hogy a messianisztikus, a küldetéses író, még csak jobb híján sem szabad, hogy elfoglalja egy irodalomnak a központi posztjait. Semmi köze a küldetéses írónak, vagy a küldetéses irodalmi elképzelésnek az irodalomhoz, és azért rokonszenvesebb számomra mondjuk Márai Sándor magatartása, aki 1948- ban emigrált Magyarországról, pedig, ha jól tudom, a hatalom megkörnyé
