Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)
DUBA GYULA — Mennyire igazad van, testvér! — végre őszintén panaszkodott és egészen kitárulkozott. — Erényes, vallásos vidék ez, testvér. A lányok katolikus meg protestáns libák, vigyáznak magukra, mert férjhez akarnak menni és irtóznak a bűntől. Nincs képzeletük, hogy nagy, boldogító kalandokra vállalkozzanak. Faluvilág ez, akár a magába zárkózott gömöri vidék! Ha megérzik benned az idegent, márpedig a szavaidból azonnal átlátnak rajtad, ki és miféle vagy, hidegek lesznek és magukba zárkóznak, áparté tudtodra adják, hogy nincs náluk esélyed. Csak addig érdekled őket, míg szórakozhatnak rajtad, hiába düllesztik a mellüket a feszes pulóverükben, kisszerű falusi hölgyikék ezek, Gál! — Vannak belemenősek is — vélte, hogy kissé vigasztalódjanak —, azért Betkával mégiscsak nagy, szenvedélyes viszonyba bonyolódtál! — Igaz, vannak néhányan könnyű hölgyikék! Betka azonban rettenetes lotyó. A legszívesebb fajtából való örömlány. Nem kér pénzt, mert tudja, hogy nincs nekem sem, de mindent akar, és nem főz brindzás haluskát! A hozzá hasonlóknak mindegy, kivel hálnak, a testük mohó és követelőző. Ismerek közülük néhányat, ez minden! Én azonban igazi kalandra vágynék, nagy érzelmekre és tiszta ölelkezésekre, szenvedélyes kalandokra gazdag lelkű lányokkal. Én polgárit végeztem és úriember akartam lenni, Gál. El is megyek én innen! — Hazavár Gömörország, Báró! — Oda soha! Oda még látogatóba se megyek, csak temetésre talán! Magába zárkózó, fortyogó lepravidék. Kietlen parlagiság, merő unalom! Mindenütt rossz, de legrosszabb otthon, testvér! Engem a nagyvilág vonz, csábítanak a messzeségek, legszívesebben hajóra szállnék és nekivágnék a tengereknek. Tudod, mit mondok neked? Én kozmopolita vagyok, testvér! Valahol nagy kalandok vártak, tudom, várnak a nagyvilági nők. Ez az okos fej — végigsimította pompás hajzatát —, ez az életrevaló eszecske nagy terveken gondolkodik. Plzeňbe készülök, Gál. Az anyavállalatnál akarok dolgozni. A Škoda márkának az egész világon becsülete van, a gyár termékei világszínvonalat képviselnek. Ott az én helyem, az anyavállalatnál, ahonnan óriási gőzgépek mennek Dél-Amerikába, hatalmas turbinák a közel-keletre, sokezer lóerős hajómotorok Afrikába és diesel mozdonyok Szibériába. Hallod a nagyvilág hívását, testvér? Nem adom alább Plzeňnél! A cseh nők is mások, mint az itteniek, van fantáziájuk, és szeretik a kalandokat. Ott kezdődik a nagyvilág, Prága táján, túl Plzeňen, a nyugati határszélen. Arrafelé élnek a nagyvilági nők! — Éhes vagyok — válaszolta erre Gál —, te kalandokra vágysz és nőkről álmodozol, én pedig enni szeretnék. Sokat enni, jóllakni és utana teli gyomorral heverni az ágyon, békességben emészteni. Alapvetően eltérnek az igényeink. Már csak Tušinsky úr segíthet rajtam, de ő tíz után jön műszakról, addig éhen halok. Hagyjál szenvedni, Báró, te pedig vegyél egyenes irányt nyugat felé!
