Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)
DUBA GYULA Halál hajnalban részlet egy készülő regényből Gál azokban a hetekben rendszeresen éhezett. Olyan érzés volt az éhség, amilyet azelőtt nem ismert. Üres gyomra minden lehetséges alkalommal követelődzően megkordult és hangos morajjal, buffanássokkal és hördülé- sekkel fenyegetőzve táplálékot követelt. Étel azonban nem állt rendelkezésére, nincsenek a szervezet számára fehérjék, hidrátok, vitaminok és kalóriák. Gál számára nem hozzáférhetők olyan anyagok, amelyek rostok, sejtek és zsiradékok formájában tartalmazzák az életfeltételeket, megfelelő tápértékkel bírnak és némi ízük is van. Hasonló eset a háború utáni, legínségesebb időkben sem fordult elő, Atagyarmatán még a nagy aszály évében is akadt annyi élelem, hogy az emberek ne éhezzenek. A sajnálatos helyzet Gál anyagijainak a teljes hiányából következett. Abszolút hiány volt, mondhatnánk tökéletes! Az jellemezte, hogy Gálnak semmi reménye nem volt, hogy pénzt szerezzen. így aztán korgó gyomra és meddő tétlenségre kárhoztatott nyelőcsöve hamar megtanították, sóvár ízlelő mirigyei és békéden gyomornedvei keményen oktatták a gyárimun- káslét gazdasági törvényeire. Gál ilymódon néhány hónap alatt a bérmunkás függőségének és létbizonytalanságának avatott ismerője és bennfentese lett. Segédmunkási minőségében a fizetése nem érte el a létminimumot, és alig tett ki kétezer koronát, ami századunk negyedik évtizedének utolsó esztendejében még a hegyi kisvárosban is nagyon kevésnek bizonyult. (Összehasonlítás végett eláruljuk, hogy a szakmunkás Tusinsky úr ugyanakkor nyolc-tízezer koronát keresett.) Bizony így, digó Gál! Mennyire ismeri a gyengén fizetett dolgozók keserűségét, mellyel szerencsésebb társaik arcát vizslatják, amikor azok előveszik a borítékból vastag bankjegykötegüket, hosszan számolgatják pénzüket és homlokráncolva tanulmányozzák bérszalagjukat. Rajta minden járulék, nem sok a levonás? A bérszalag nem tréfadolog, azon filléres tételek is számítanak, mert minden hiba a méltánytalanság érzetét keltheti. Gál nagy kalandját egyre inkább a szükségszerűség és tehetetlenség érzése keseríti meg. Sikerélményei nagyon is mérsékeltek. Mindent átfogó sikerélménye, talán egyetlen lehetséges diadalérzete, hogy kibírja és elviseli a munkáslét nehézségeit. Digo Gált a nehéz idő elszánt és edzett kalandor Gállá formálja! Fogcsikorgatva kiküzdi helyét az életben. Egyre inkább tőrőlmetszett vasmunkás és szívós gyári dolgozó. Szinte az éjszaka derekán,
