Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DUBA GYULA: Halál hajnalban (regényrészlet)
DUBA GYULA kora hajnalban kel, gyalogosan indul műszakba és birkózik a hajnali széllel. Körmei körül kenőzsír és olaj fest sötét keretet, ujjai hegyét hajszálvékony, fekete erezettel ékesítik. Tenyerére sárga bőrkeményedéseket nyomott a légkalapács és a kézi köszörűgép fogója, agya tekervényeiben, mindennapi emlékezetében fúrók keménységi foka, kulcsok mérete, csiszolókorongok minőségi adatai és acéllajták normái vannak elraktározva. Szokásai is változnak, szervezete alkalmazkodik és átalakul. Benső, biológiai ideje sajátos törvények szerint folyik, a korai felkelés, az éjszakai műszak ébrenléte és a nappali alvás módosítják életvitelét és szokásait. Időtudata rugalmas, változó és alkalmazkodó, mint azok a képlékeny, illó anyagok, melyeknek egyetlen igyekezete, hogy kitöltsék maguk körül a teret. Gál ideje is tágult és szűkült, elhomályosodott és kifényesedett, lehűlt és felmelegedett, elrohanni készült vagy megállt és egy helyben maradt. Az éhség pedig egyre makacsabbul töltötte ki ezt a bohócidőt. Olvasta valahol, hogy a világot a szerelem és az éhség kormányozzák! Gál azonban nem filozofál a sajnálatos állapoton és annak külső és belső megnyilvánulásain, hanem meg akarja szüntetni, és azon mesterkedik, hogy ehessen, netán jóllakjon. Minden sejtje és idegszála enni akar. Tömény táplálékot kell fogyasztania, mert gyomra korgására már felfigyeltek, belső hallásának pedig állandó élménye a szüntelen gyomorkorgás, a hosszasan elnyúló és nyöszörgő morajlás, s az üres bendő rövid és gyors dörrenései. Önérzete lehetetlenné tette, hogy anyagi gondjairól beszéljen a szobatársával, az is kizárt, hogy segítséget kérjen. A Gálok nem viselik el, hogy sajnálják őket, és nem kérnek adományokat. Tušinsky úr mégis tudomást szerzett Gál nyomorúságáról, talán makacs gyomorkorgására felfigyelt? Meghallota és elemezte okait? Mindenesetre ínsége idején megértően és nagylelkűen viselkedett, mondhatnánk bajtársiasan s jóságosán. Vacsorára virslit főzött magának a villanymelegítőjén és megkínálta Gált. Zavart ellenkezését leintette, mondván, hogy „ne légy öntudatos, ha éhezel!” Ezt azonban olyan hangon mondta, hogy nem lehetett érte megharagudni, sem ellentmondani neki. Máskor a rádiót hallgatva együtt szalonnáztak Tušinsky úr tartalékaiból, a füstölt szalonna hagymával és egy üveg sörrel felséges vacsorának bizonyult. Egyszer friss kiflit szedett elő táskájából, mint egy jóságos mikulás, gondolta fanyarul Gál, fénylőén barnapiros kifliket, némelyik oldalán fehér repedés, mely alól kikandikált a kifli finom, szivacsos teste, melyet gusztusosán véd a ropogós héj, gyönyörű jelenség! Gál nyála kicsordult, mint Pavlov kutyájának, gyomra tehát makkegészséges, reflexei hibátlanok. Gyakran gonoszkodó, játékos véletlenek alázzák meg, tréfásan ingerkedve vele. Munka közben együtt szegecselnek Mišo Hulváttal, olyan szertelenül megkordul a gyomra, hogy munkatársa gyűlölködve kapja fel a fejét és gúnyosan vigyorog Gálra. — Hé, üres a gyomrod... nincs mit zabálnod, te?! Hová teszed a pénzed, kurvákra költöd..? Boha ti..!
