Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DISPUTA AZ IRODALMI SZEMLÉBEN Remény és félelem között
Remény és félelem között a több mint fél évszázaddal később fellelhető, a megtizedelések, a tudat leépítése, bomlasztása utáni értékekkel. Grendel L. — A tanár úr egyik megjegyzésére akarok reagálni, ezt akarom továbbvinni, bár lehet hogy az, amit mondani fogok, provokatív és goromba lesz. A tanár úrnak arra a mondatára utalnék vissza, amelyben azt mondta, hogy a csehszlovákiai magyarságot, de ezen belül eslősorban az értelmiséget kétszer is lefejezték ebben a században, először az 1918-as államfordulat után, másodszor az 1945-ös fordulat után. Egy lassan, de magabiztosan polgárosuló Magyarországnak az északi és viszonylag polgá- rosult, persze a budapesti polgárosultsággal nem mérhető részét metszették le 1918-ban. Ennek maradékát metszették le aztán 1945-ben. Egyetértek Turczel tanár úrral, hogy a szellemi élet valóban a semmiből indult 45 után, éppen emiatt a két érvágás miatt. De! Azt hiszem, hogy ennek a két érvágásnak a komolyságát a mai napig nem dogloztuk fel magunkban. Ezt azért tartom nagyon veszélyesnek, mert a 89-es fordulat után, a harmadik fordulat után, amely kivételesen nem járt érvágással és az értelmiséget nem likvidálták, éppen ellenkezőleg, az értelmiség került hatalomra, nos, ez az értelmiség olyan reflexekkel vágott neki az új helyzetnek, amely a korábbi két érvágásnak a szerencsétlen következményeit még mindig magán viseli. Az értelmiség a 89-es fordulat után a pragmatikus politizálás felé fordult, és én ezt nem tudom másként minősíteni mint az értelmiség „árulásának”. Egy szerep rossz értelmezéséről van itt szó. Azzal teljes mértékben egyetértek, hogy a 89-es fordulatban a szlovákiai magyar értelmiségnek szerepet kellett vállalnia, sőt, ez — véleményem szerint — kötelessége is volt, de ugyanolyan kötelessége lett volna a 89-es fordulat győzelme után a politikából a szellemi élet felé visszafordulnia. Sajnos, ma sok színvonalas, művelt magyar értelmiségi a napi politika gyakorlásában vesztegeti el a tehetségét. Elúszott, elcsúszott a politizálás, a politikai pártcsatározások, pártharcok irányába, s én ezt nagyon szerencsétlen helyzetnek tartom. Beteg társadalom — torzult értékek Gyurcsík I. — Két pontban szeretnék reagálni az elmondottakra. Egyetértek azzal, hogy a mai napig nem értékeltük, nem dolgoztuk fel kellőképpen ezeknek a „lefejezéseknek” a történetét, nem került be a köztudatba, az értelmiségünk zöme nem ismeri, hogy a századfordulótól a mai napig ezen a területen élő magyarság milyen értékeket hozott létre, milyen veszteségek érték, a folytonosság hol szakadt meg. E tények ismerete nem az öncélú történelmi búvárkodás miatt fontos, hanem az egészséges tudat kialakítása, az előttünk álló választások helyessége érdekében. S felvetődik a kérdés, természetesen az egész ország társadalmi állapotának függvényében, mennyire egészséges ez a kisebbségi társadalom? Itt válik érdekessé az előbb felvetett kérdés: van-e módja a politikai szerepet vállaló kisebbségi értelmiséginek a szellem felé fordulnia a
