Irodalmi Szemle, 1992
1992/4 - DISPUTA AZ IRODALMI SZEMLÉBEN Remény és félelem között
DISPUTA AZ IRODALMI SZEMLÉBEN Gyurcsík I. — Az értelmiség eltávolítása — amire részben az első, de csaknem teljes egészében a második világháború után került sor — mennyiben kötődik az értékvesztéshez, az értékrendben keletkezett zavarokhoz? Mennyiben jelentett ez a csehszlovákiai magyarság számára kollektív „emlékezetkiesést” történelmi szempontból és az értékek folytonossága szempontjából? Az első köztársaság magyarsága által tisztelt értékekből, az érvágást követően mennyi maradt meg mára? A folytonosság megszakítása Turczel L. — Ilyen értékeknek a hordozója általában az értelmiség, és azt, hogy azok az értékek tovább nőjjenek vagy átértékelésre kerüljenek, megakadályozta egyrészt az, hogy nem lehetett értékszempontú múltvizsgálatot tartani, mert a dogmatikus hagyománypolitika szigorúan megszabta, hogy mennyit kell az elismerésből a szocialistáknak kapnia, s mennyit lehet a polgári maradéknak adni. A legfőbb akadály pedig az volt, hogy 1945 után a lakosságcsere folyamatában szinte az egész humán értelmiségünket eltávolították, nem maradt itt egy apostolnyi csoportra való alkotó ember sem. Ez volt a legfőbb akadály. Magyarországon az oda került sarlósok és prohászkások közül a múltvizsgálatot többen meg tudták volna csinálni (Dobossy László, Kovács Endre, Sinkó Ferenc stb.), de ezt a Rákosi rendzer a baráti ország belső problémáiba való beavatkozásnak tekintette. Ez volt a fő oka annak, hogy az értékek sülyedtek és múltunk sülyedt. A két háború közötti sportélettel kapcsolatos mostani kutatásaim során megdöbbenve tapasztaltam, hogy a meglepően gazdag és sokoldalú sportéletünk Atlantiszként el van sülyedve. Korábbi egyéb kutatásaim során is sokszor olyan régésznek éreztem magam, aki a törmelékek és talmi értékek alól felszínre hozza az igazi értékeket. Szellemi életünkben sokszor használták a tabula rasa kifejezést. Hát két ilyen nagy tabula rasa volt kisebbségi életünkben, de ennek ellenére most is akadnak olyanok, akik a Fábry által mondott semmiből indulást primitív pozitivista filozófiával, okoskodással ironizálják. Ezekben az emberekben nincs költői érzék, bár vannak köztük költők is. Megfogyatkozottan, megcsonkítottan hosszú ideig nem tudtunk értékeket termelni. Az 1918 után kisöpört 130 ezer embernek legalább a negyede fogyasztója volt a szellemi kultúrának, az irodalomnak, a művészeteknek, s nemcsak könyvet, hanem olykor képet is tudott vásárolni. A szerencsétlen demográfiai struktúraváltozás következtében ez az adottság kiesett. Gyurcsík I. — Azt hiszem, nagyon fontos momentum egyrészt megnevezni az értékeket, másrészt a társadalom összetétele nagy mértékben meghatározza azt, hogy milyen értelmiség nő ki, s milyen eszmeáramlatok válnak meghatározóvá, dominánssá, melyek jelennek meg a kisebbségi társadalomban. S ha történelmi távlatból vizsgáljuk a kérdést, nem érdektelen összevetni az első köztársaságban a magyar kisebbség körében domináns, jelenlévő értékeket, s az akkori társadalom összetételét
