Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - FARNBAUER GÁBOF: Fantazmák 5. (gondolatregény)

FARNBAUER GÁBOR

Ennek az ontológiai haladványnak a végén (limeszén) jutnánk (definito- rikusan) a Kalligramokhoz, amelyekben az oszthatóság végtelensége a végtelenség oszthatatlanságává válna.

Mindössze két fogódzója van ennek az ontológiának: a végtelenség, mint lét, valamint a lét, mint oszthatóság.}

27. Amikor egy verbális szerkezet „jelentősebb jelentésre" tesz szert (szólni tud egyedi és megismételhetetlen léthelyzetekről), valamilyen formában végtelen kiegészítéssel kell ellátnunk.

27.1 Legegyszerűbb volna, persze, „rámutatni” a kiválasztott almára, mondván, hogy „erre az almára gondoltam”. Ezt az esetet is értelmezhetjük a kiegészítés fogalmával. A kiegészítés egyik elemi formája a rámutatás. Az „alma” univerzália bármelyik almát jelentheti. De ha rámutatok egy adott almára, akkor ezzel a gesztussal egy konkrét, létező alma belső végtelenségével egészítem ki (kívülről) az „alma” univerzáliát.

Ugyanez a helyzet a létező reáliával való (egyezményes) megnevezésekor is.

A kiegészítések más csoportja (művészi, „szemantikus kiegészítés”) a képzeletre épít. Ilyenkor a hasonlóságokat kifejező és egymásról szóló uni- verzáliák a képzelet (a lélek) végtelenségével telítődnek.

A kiegészítésnek szintén alapvető formája a nyelvi struktúra terjedelmi vagy szerkezeti bővítése (szintaktikus kiegészítés). Például: felsorolás, ismétlés, elmélet... Minél több tulajdonságát sorolom fel egy almának, annál „közelebb” juthatok egy konkrét létező almához, anélkül, hogy rá kellene mutatnom.

A számok erőssége alkalmasságuk a szintaktikus kiegészítésre. Például, a természetes számok azon alaptörvénye, hogy

m=n+l,

egyetlen rekurzív szerkezetben tartalmazza a végtelen továbbszámlálha- tóság végtelen tényét.

28. Bizonyíthatatlan evidencia:

A Valami Teste — üres szemléleti forma.

De ha pontosan le akarnánk írni, akkor végtelen terjedelmű verbális szerkezetet kapnánk. Ez a végtelenség a Valami léte a Mindenben, amelyet a Lélek megnevezéssel helyettesítettünk.

Ha a létezőt nem tekintjük végtelennek, akkor végtelen „helyette” a Tér és az Idő, amelyben a létező Van. Ez nem más, mint a létezést jelentő végtelenség szemléleti elidegenítése a létezőtől és átruházása egy másik létezőre (Tér). És mivel a létező végtelenségét a Térbe helyeztük, már nem létezhet másként, mint Térben (és Időben).

29. Nincs mese: spekulálni kell. Ez a mese.