Irodalmi Szemle, 1992

1992/1 - Mórocz Mária: Tájkép M.-nek; Színház (novellák)

Színház Színház A magáramaradottság. Valós és bevallott. A tü­körkép ellenére. Hiszen az csak hangsúlyozza a kitölthető teret, s az ámítást. Ami még szép: hogy nem túlzó. Nőies­ségben sem. Mondhat­ni: könnyed. Ez sem így van. Megfoghatatlan. Akár a tükörkép. A Ket­tő találkozásának pilla­nata?! Vagy állapot? Ebben a pillanatban megmozdítja fejét. Ol­dalra pillant, hogy a sze­mébe nézhessen. A haj elindul, hogy elfedje a mellet. Most belefeled­kezünk önnön nézé­sünkbe. Akárha suhogó, mégis nehéz anyagú függönyt engednének le. Lassítva: nehézke­sen, akadozva veszik bir­tokba a látványt. Moz­gása időn kívüli. Meg­előzi a bepillantást. Eközben. Függöny.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents