Irodalmi Szemle, 1992

1992/1 - Széky János: A járkáló (regényrészlet)

SZÉKYJÁNOS

Ajárkáló

(regénytöredék)

... a’ vér esméretséget, az esméretség bizodalmat, a’ bizodalom bátorságot, és a’ bátorság független engedetlenséget szokott szülni.

(Nagyváthy János:

Magyar Házi Gazdasszony)

Rusz Bandi fő ismertetőjegye a sötétszürke, baljós, éles ’’késtekintet” volt. E vérszomjas betyár apaságát Domby Lajos vármegyei aljegyzőnek tulajdonítja a népi hiedelem (továbbá Eötvös Károly, a nagy magyar anekdotamondó). Csakhogy fiatal korában Domby nem egyébbel, mint világosbarna őzszemével bűvölte a nemeshölgyeket, meg a közrendű lányokat, asszonyokat (ha netán szükség volt a bűvölésre). Hogy ötödízigleni leszármazottja, vagyis a filmrendező-hallgató Domby ezt honnan szedte, merő talány. Lehet, hogy fahasogatáskor jutott eszébe a pincében. Vagy csupán azt kívánta, hogy az a szivárványhártya ne hasonlítson félig-meddig-barátnőjének, a kritikusan izgékony s a kamerát támadóállásban kezelő Zsuzsának valóban vasszürke íriszére. Az is lehet, hogy tudta —egyik-másik irányított látomásából, talán felmenőitől. Domby látomásaiban Rusz Bandi mindig bizakodott nappal, de veszített éjszaka (fáklyafénynél vagy mécsvilágnál). Egy szépséges nővér is fölbukkant... Még egy élet.

Amikor Domby a család hajdani birtoka felé kanyarodott a déli gyorssal, csak ronda emberek vették körül. Ezért is a történetírás aszexuális voltáról kezdett gondolkozni (szemben a történetmoHdós érzékiségével). Aztán átment a büfékocsiba, Utasellátó feliratú sört ivott üvegből, nézte a réteket, a fákat, az összetámasztva pihenő hófogórácsokat, és képzelt párbeszédet folytatott Zsuszával, minek során arra jutott, hogy a történészi tevékenység valahol mégis érintkezik a szexszel, nem is kicsi felületen, hisz nemiség nélkül nincsen semmiféle história. Halálvágy nélkül? Rossz vicc. Domby megitta söre langyos végét. — Azt hittem, ez nyilvánvaló neked — mondta Zsuzsa, miközben gúnyos combja kitűnt a képből.

Megérkezvén a fotós-barátjától kölcsönkapott házhoz, Domby élénken felemás előérzettel gázolt át az udvar csalán-, lapu-, lósóska- és aszatrengetegén. Az ajtó fölfeszítve; bentről elhordtak minden bútort. A konyha közepére valaki odarondított, de már régen. Domby a ház tövében talált lyukas lábassal meg a kövön heverő Rambo-poszterrel fölkotorta a kulát, majd az egészet áthajította a szomszéd almafái