Irodalmi Szemle, 1992

1992/3 - KULCSÁR FERENC: Imádságok IX. (esszé)

Imádságok IX.

hatalom, amely el nem múlik, és az ő országa meg nem rontatik. Dániel azt is megmondja, mikor lesz meg mindez; az ő bepecsételt próféciáit tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás: És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító utálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz. Boldog, aki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot. Aki olvassa, értse meg.

Mi azonban egyelőre maradjunk meg az egész földet betöltő nagy hegynél, mely leüté a király álmának szobrát. Vajon ez lenne az a nagy Sziklatömb, amelyről beszéltem? A Torzó, melyből fájdalmasan és áhítattal meg kíván születni az Igazság és Valóság szobra, az emberiség Gondolata, illetve Gondolkodója?

Novella. ... Hát nem elég embereket bosszantanotok, hogy még az én Istenemet is bosszantjátok? Ezért ád jelt néktek az Úr maga: ímé, a szűz fogan méhében, és szül fiat (...) ki vajat és mézet eszik, míg megtanulja a gonoszt megvetni, és a jót választani.

Káprázat és Valóság. Az ember egy nagy erőből és egy nagy gazdagságból: testből és lélekből lett. Azaz csodából és csodák csodájából. És a csoda, ami a tagadások ellenére láthatóan van, hiszen az ember teste az, szóval ez a nagy erő a Káprázat. S a csodák csodája, amely láthatóan szintén van, hiszen az ember lelke az, szóval e nagy gazdagság a Valóság.

Ezért aki a Káprázatban él, ezt kérdezi: Ki vagyok?

S aki a Valóságban él, ezt feleli: Én vagyok!

Oda méné tehát Jákob Izsákhoz, az ő atyjához, aki megtapogatván őt, monda: A szó a Jákob szava, de a kezek Ézsau kezei. És monda: Te vagy fiam Ézsaú? Felele: Én vagyok.

íme Ézsaú mint Káprázat: az élet teste.

És Jákob mint Valóság: az élet lelke.

Vagyis: Jákob szava, a Valóság cipeli Ézsaú testét, a Káprázatot; a Megmaradás az Elmúlást; az Örökkévaló a Mulandót.

Mert meg van írva, hogy ezt mondta az Úr Rebekának: Két nemzetség van a te méhedben; és két nép válik ki a te belsődből, egyik nép a másik népnél erősebb lesz, és a nagyobbik szolgál a kisebbiknek.

Az egyik nép: Káprázat.

A másik nép: Valóság.

S a történelem az, ami a képes beszédet, a példázatot tartalommal telíti — hitelesíti.

Novella. És ne szégyelljük, ha valamit nem értünk abból, amiben a tudatlanság valamiképpen bölcsességnek számít. Megvan az oka annak, hogy miért tartózkodjunk attól a vakmerőségtől, amely nem hozhat ránk egyebet, mint romlást.