Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - KULCSÁR FERENC: Imádságok IX. (esszé)
Imádságok IX. Mert az Ő beszédei által lettek mindenek. Ezért boldog, aki azelőtt lett, amikor még nem volt. Bizony, bizony, mondom nektek, boldogok vagytok, mert boldogok voltatok és boldogok lesztek, ha kijelentem magamat bennetek. Aki az én számból fog inni, olyan lesz, mint én; én azzá válók, aki ő. És azok, amik el vannak rejtve, kijelentetnek neki. Novella. A tanítványai mondták neki: Mikor lesz a halottak nyugalma? És mikor jön el az új világ? Mondta nekik: Az, amit vártok, eljött, de ti nem ismeritek azt föl. A Torzó. Egy időről időre visszatérő képpel küzdők. A Torzóval. Nem Rodin Gondolkodója, bár mint „kísértő”, az én Torzóm mögött — vagy benne? bennem? — mindig itt „kísért”. Talán azért, mert Rodin Gondolko- ríójának az életmódja és az én életmódom egyugyanaz: mindketten gondolkodunk. Min? A Torzón! De mi is ez a Torzó? Hogyan írhatnám le? Egy hatalmas sziklatömb, az emberiség Sziklatömbje, melyen ezer évek óta minden földön megjelenő élet otthagyja vésője és kalapácsa ütéseinek nyomát, s e gránitkő roppant tömegéből fájdalmas áhítattal bontja, bontaná ki magát Valami vagy Valaki. S a képzelet e ponton beleütközik — éppen ebbe a Valamibe vagy Valakibe. Úgy is mondhatnám: beleütközik a Beleütközés Kövébe. Mi, akik ma élünk, hajlamosak vagyunk rá, hogy a régieket mítoszterem- tőknek tekintsük, akik babonából, félelemből, a világ- és természetismeret hiányából teremtettek mítoszokat: bálványokat, fétiseket, héroszokat, keru- bokat, angyalokat, isteneket, sőt Istent, aki láthatatlan, ezért ábrázolhatatlan. Nem kellene-e rádöbbennünk végre, hogy mi is csupán e nagy mű folytatói vagyunk, hogy a mi mítoszteremtésünk semmiben sem különbözik az eleinkétől? Hiszen mi is, mint ők, ölünk, ha nem ölelünk, s ennek a Miértjén? töprengünk. Elődeink szobrai (mítoszai) s a mi szobraink (mítoszaink) mind-mind abba a Torzóba vannak belekódolva, mely fájdalommal és áhítattal ki akar bomlani a gránittömbből. Ilyen értelemben tehát Rodin Gondolkodója mintegy előképe annak, ami Igaz, pontosabban, ami Igazként kíván megszületni a Torzóban. S ha egyszer elkészül a Szobor, ha a Torzóból végképp kibontja magát a Kép, akkor előttünk áll majd az Igazság, azaz a Valóság szobra, amely már nem Rodin Gondolkodója lesz, hanem az emberiség Gondolkodója. Dániel Könyvében Babilónia királya, Nabukodonozor különös álmot lát, egy szobrot, egy olyan állóképet, mely hatalmas vala és kiváló az ő fényessége, és az ábrázata rettenetes volt. Annak az állóképnek a feje
