Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - KULCSÁR FERENC: Imádságok IX. (esszé)
KULCSÁR FERENC Csak kapzsiság, önkény és magány. Magány, amely elszigeteltség, békétlenség és emberellenesség, magány, amely kegyetlen istenség, a vágyak vad, fékezhetetlen anyja. Ezért istenverte, átkozott szabadságunkat, tehát a választás kétirányú szabadságát egy irányba kellene fordítanunk, hogy szabadságunkat Isten megáldja. Ez a szabadság a minőség szabadsága lenne, nem az álszent, képmutató farizeusoké, akiktől nemhogy idegen e szabadság, de másokat is meggátolnak e szabadság felismerésében, mert ők, éppen ők azok a kétszínű zsarnokok, akik tehernek tüntetik föl azt, hogy másokat elnyomnak. Napjainkban is ez történik. A hatalmon lévő farizeus az erény köntösében, a szeretet nevében gyűlöl és gyűlöletet szít, nem értve meg, hogy Isten szabadsága egy egészen más minőség; ez a szabadság szelídség és megtartás, amely a bűnösnek kikiáltottat nemhogy megkövezné, hanem ellenkezőleg, szereti őt, mert éppen miatta vált minőséggé. Ez a szabadság nem a bűnöst, hanem a bűnt jött eltörölni azáltal, hogy a bűnöst beengedi szabadsága világosságába. Ezeknek a farizeusoknak válaszol Jézus, amikor meg akarják őt kövezni: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; ámde azt mondjátok, hogy látunk: azért a ti bűnötök megmarad. Novella. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen énbennem, olyanná lettem, .mint a zengő érez vagy pengő czimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyökről, szeretet pedig nincsen énbennem, semmi vagyok. Boldogok Vagytok. A női princípium a mélység, a férfi princípium a magasság. Ami fönt van, lent nincs. Ami fönt nincs, lent van. Ha a mélység és a magasság egyesül, a kettő egy lesz. Ami fönt van, egybeolvad azzal, ami fönt nincs. S ami lent nincs, egybeolvad azzal, ami lent van. S ekkor ami fönt van, lent is van, s ami lent van, fönt is van: a belső olyanná lesz, mint a külső, s a külső, mint a belső, s a fölső, mint az alsó, a férfiúi és a női egyes-egyetlenné lesz úgy, hogy egyik sem lesz, hanem a kettő által egy új; szem, kéz, láb, kép tűzzé, vízzé, levegővé, földdé lesz, s a tűz, víz, föld, levegő, azaz mélység és magasság az élő szellemben egyesül: megszűnik tér és idő. S a gondolat, melyből a mélység és a magasság, a lent és a fent kibomlott az univerzum gyönyörű lótuszvirágaként, most összezárja szirmait, s ismét gondolattá lesz. Mindez a bizonyságtétel miatt: Bizony, bizony, mondom nektek, az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.
