Irodalmi Szemle, 1992
1992/3 - KULCSÁR FERENC: Imádságok IX. (esszé)
KULCSÁR FERENC Imádságok IX. Tudom, hogy a tudás elnémulás, s mert Beszéld^ tudom, hogy még nem tudóig Szerző minden gondolat — erőfeszítése végső határán: imádság.' Pierre Emmanuel Istenverte, átkozott szabadság. Az ember sújtottsága nem egyéb, mint a szabadsága. Az ember szabadsága azért istenverés, azért átok, mert választania adatott, mert szabad választania. Az ember a teremtés egyetlen olyan élő lénye, akibe bele van kódolva az ok és az okozat, az eredet és az eredő. Az oroszlánnak nincs módja döntenie önmagáról: nincs választása, ezért tökéletes. Azt is mondhatnám: az oroszlán nem képes elembertelenedni. Sem emberségessé válni. Sem megistenülni. Szemben az emberrel, akinek mindez nem gond. Az embernek módja van választani, ezért tökéletlen. Tehát: az ember képes elembertelenedni, amire mi azt mondjuk, hogy elállatiasodott. Továbbá az ember képes emberséges lenni, és képes megistenülni. Vagyis: az oroszlán befejezett lény, az ember befejezetlen lény. Az oroszlán le van zárva, az ember viszont ki van nyitva. Az oroszlán soha nem gondol ilyet: Lenni vagy nem lenni. Sem ilyet: Minden relatív. Ezért az oroszlán se nem imádkozik, se nem káromkodik. Ő csak szép és tökéletes a maga aktuálisan időszerű módján. Igen, az oroszlán specializáltan célszerű. Az ember viszont ilyeneket gondol: Miért legyek tisztességes, kiterítenek úgyis. Mért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis. És még ezt is gondolja az ember: az én megnyurgult szívemmel, tükröm mögött szerelemmel, oroszlánra várok én — körme torkomat kitépje s páratlanul és üvöltve őrizze a ravatalom. S a megváltó pedig hozzáteszi: Boldog az oroszlán, amelyet az ember megeszik, és az oroszlán emberré fog válni; és átkozott az ember, akit az oroszlán megeszik, és az oroszlán emberré fog válni.
